2019. május 18., szombat

57-59) A tavaszi félév programáradata...

A második félév nagyon hamar elment, és hihetetlenül sok minden történt. A naplóírás is azért maradt el részben, mert egyszerűen nem volt rá idő, alkalom vagy energia a sok tennivaló miatt. Sok energiát, beszélgetésre és imádkozásra fordított időt vett el az a kérdés is, hogy menjünk-e vagy maradjunk. Sokan tudják, hogy végül úgy döntöttünk, hogy Harkától elköszönünk, és még (legalább) egy félévre visszajövünk Kodiba.


Így tehát röviden - mielőtt hazamennénk a nyári szünetre - itt egy összefoglaló a tavaszunkról.

Holi egy alapvetően észak-indiai ünnep, Krishnához kötődik. Sok magyarázat van a sokszínűség - egység ünneplésére, talán a legismertebb, hogy az indiai vallásból kitaszítottak is részt vehessenek az ünneplésben. Hiszen a fesztivál egyik eleme, hogy különféle színes porral szórják be egymást az emberek - megszüntetve ezzel a társadalmi, vallási különbségtételt. Sokak számára ez az új év ünnepe, hiszen ezután átöltözve új ruhát vesznek, és úgy mennek köszönteni a rokonságot. A családtagjaink közül a fiúk vetették bele magukat - a lányok csak kívülről nézték az eseményeket (Andrea a kamera mögül, Boróka otthon, fényképekről 😉)


   
 







Áprilisban került sor a "Nemzetek ünnepére is", amikor is az alsósok, felsősök, tanárok és szülők együtt készültek arra, hogy megmutassák nemzetük kultúráját, öltözékét - és nem utolsó sorban ételét. Jó volt látni, hogy mindenki nagy energiával vetette bele magát a készülésbe, és hogy a mi gyerekeinek is hajlandóak voltak magyaros ruhát húzni, készítettek térképet, jellemző képeket válogattak Magyarországról. Ahogy Kinga fejezte ki (aki már 3 éves korától külföldön él): "most igazán magyarnak érzem magam".
 

 
Igazán színvonalas standok épültek, rengeteg különböző ételt lehetett kipróbálni, mondták is többen, hogy ilyen változatos menüt egy indiai étterem sem ajánl! A poszterek pedig természetesen oktatási célokat is használtak, tényleg sikerült megélni a Festival of Nations-t: köszönjük az ötletet, András, akinek albumában itt lehet lapozgatni.
 

Andrea két hétvégén is elkísért középiskolásokat az ún. Smokeless Stove program keretén belül, hogy olyan agyagtűzhelyeket építsenek be a legszegényebbek házaiba, amelynek már kéménye is van, így nem marad bent a füst a házban. Ezt a programot egy amerikai alapítvány támogatja, és egész évben lehet rá felsősöknek jelentkezni (vagy büntetésből küldik őket...).
 
 
 

 És elméletileg ez lesz a végeredmény:

Közben volt az alsósoknak egy tehetségkutatója, amelyen az aranyos és remek diákprodukciók között a tanárnők is táncoltak, íme!

Persze Balázs idejét elvette a pszichodráma szakdolgozatra való készülés és egyéb iskolai teendők is, de még így is maradt idő arra, hogy beálljon Zita csapatába és részt vegyenek a tanári főzőversenyen.


És - tratratratraaaaaa - a győztes menü: mátrai borzaska salátával és rózsafánk pudinggal és karamell öntettel:
 
Így most már nincs kifogás, a konyhában is helyt kell állnia 😋, még több kép itt videóval is!

A tavaszi félévben is volt ún. Spirit Week, amikor minden nap valami más beöltözősdi volt, ezt sokan élveztük, még A. kicsinyei is, a hatodikos lányok és a gimis tanárok is:



Minden évben az NHS = National Honor Society, a legjobb diákok (tanulmányi eredmények, vezetői képesség, és közösségi szolgálat alapján) csoportja szervez egy ún. hálaadó estet, amikor KIS Golden Awards néven nemcsak mindenféle vicces tanári és diáknak járó díj kerül átadásra, hanem értékeljük azok munkáját is, akik egész évben a háttérben mozognak, de nélkülük nem működne az iskola. Így kaptak díjat az sztk-s nővérektől kezdve a telefonoperátorokon és a takarítókon át a fénymásolóban dolgozókig mindenki. Szerintem ez fontos alkalom volt, közben természetesen jó kis kajavásárlással, aminek bevétele ismét jótékony célra ment.


Folytatódtak az imareggelik is, hol Coreynál, az igazgatónál, hol nálunk:




Egyik böjti vasárnap Balázs erről prédikált:



Egy tavaszi hétfői szép napon magyar gulyás volt az ebéd a cafetériában:

Közben a gyerekeink is ügyesedtek nemcsak angolból, hanem a többi tárgyból is... O. pedig magától készített itthon egy posztert arról, amit szeret:

Természetesen a húsvéti ünnepkör idén sem maradt el, erről Balázs már külön is beszámolt, bár a sri lankai merénylet feletti szomorúság csak utána jött.
Ezenkívül a hétvégi programok között volt ismét iskolai színdarab, Balázs eskette volt tanítványát, és bemutatkoztak az iskola hangszeres csoportjai is. Jövőre már Boróka is a kezdő zenekarban fog ülni... Olivérnek is be kellett mutatnia az alsós hangverseny keretében, hogy mit tanult idén zongorából.

Tovább is van, mondjuk még? 😉 Így is jó hosszú ez a bejegyzés, majd otthon folytatjuk...
Ég áldjon mindenkit!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése