Christian Emphasis Week, azaz keresztyén fókuszú hét volt iskolánkban február elején.
Egy remek kis összefoglalást készített róla az a Powerhouse nevű csapat, akiket idén is hívtunk Chennaiból, hogy segítsenek nekünk csendeshétvégék vezetésében, rendhagyó hittanórák tartásában, kollégiumi látogatásokkal, assemblyk vezetésével, ill. egy csütörtöki koncerttel.
Ez a gyülekezeti közösség kb. már 20 éve együtt van, egy egykori chennai kollégiumi szobából nőtték ki magukat, és utoljára akkor jártak Kodaiban, amikor én voltam 2005-ben az associate chaplain...
Szóval az idén újra hívtuk őket, sokan nagyon örültek neki, hogy a tavalyi elmaradt hét után újból volt CE week. Összességében nagyon jól sikerült, felsős csendeshétvégével indítottak:
Melyik csapat tud hosszabb láncot csinálni ruhákból/emberekből? 😜
A csapat:
Az egész hét témáját ez az énkeresés határozta meg, hogyan vagyunk Isten teremtményei, és mi dolgunk van itt a világban:
Istentiszteleten is szolgáltak kétszer is:
Hittanórákon különböző játékos feladatokkal melegítettek mindenféle korosztályt:
Volt, aki zenélt, volt, aki beszélt. Két osztály összevonása miatt jöttünk a templomba, de általában megfogta a diákokat már alapvetően az a tény, hogy a legtöbben egészhetes szabadságot vettek ki azért, hogy eljöhessenek hozzánk beszélni arról a Jézusról, aki az ő életüket megváltoztatta.
Hallgatták őket (többnyire) lányok:
... fiúk:
Advait öregdiákunk (Class of 2006) többször is szólt a gimisekhez, a csütörtök délelőtti megszólalására sokan mondták, hogy a "legjobb assembly volt":
A csütörtök esti koncertjükre vagy 150-en eljöttek, örültem neki:
Volt tánc is, igényes zene, bizonyságtétel, felhívás rajzversenyre, stb.
A hét fő dala ez volt az önelfogadásról, ill. Isten elfogadásáról. Dalszöveggel itt is megtaláljátok:
A koncert ideje alatt volt egy selfie-fal is a következő üzenettel: "Szeretem a bőrszínemet!" Azt gondolom, hogy nagyon fontos üzenet ez itt Dél-Indiában, hiszen nem egyszerű szépészeti kérdés a bőr világosságának mértéke, hanem sajnos még mindig szörnyű ideológia tartozik hozzá... Örülök, hogy a héten ez is hangsúlyt kapott, talán kevesebb lesz a rasszista megjegyzés körülöttünk, és az egész DarkIsBeautiful-kampánynak is szívesen voltunk/vagyunk részesei.
Aztán péntek este a gimisekkel mentünk csendeshétvégére:
Egyik csapat:
Akcióban:
Másik csapat akcióban:
Neves-tapsolós játék legjobbjai:
Macska-egér játék nagy siker volt:
Zeira és Marc mérték a fagyit egyik este:
Mi is ültünk (meg énekeltünk, játszottunk, történeteket meséltünk) a tábortűz körül:
Szombat reggel a szomszédos templomban kezdtünk, amit svéd misszionáriusok építettek, ma a Tamil Evangélikus Egyházé: (TELC)
Reggeli áhítaton Kavitha és Caroline vezetik az éneket, akik nemcsak a Powerhouse gyülekezetet képviselik, hanem K. az ún. Women of Worth nevű nonprofit szervezetnek is az alapítója, amely pontosan azt tűzte ki célul, ami a neve, ti. hogy mindenki értékes nemétől, bőrszínétől, stb. függetlenül.
1923-ban épült a különálló harangláb:
Néhány arc a diákjaim közül: Jessica, Anita, Jeyakaran (ő a PH lelkésze), Arpitha, Dawon, Tanvi, Namu, Achyutha, Akkum, Marc, Dorji, Twyla, Praveen, Shivanshu, Ayman, Rahat, Nate, Jothi, Jeevan, Aditya, Dixal, Sangeetha és Beth - utóbbi kettő helyi erő, sokat segítettek nekem is :)
A délelőtt során Manav, majd Advait osztották meg hitelesen életük történetét, sok volt belőle hazavihető:
Délután egy szabadulós játékra is volt idő:
Majd fórumhoz gyűjtöttünk kérdéseket... szóban szinte senki nem akart, de aztán írtak vagy 40-et!!! Volt itt minden a keresztelés szükségességétől a szerető és/vagy büntető Istenképen át a pornográfiáig - inspiráló kis közösség!
Egy remek kis összefoglalást készített róla az a Powerhouse nevű csapat, akiket idén is hívtunk Chennaiból, hogy segítsenek nekünk csendeshétvégék vezetésében, rendhagyó hittanórák tartásában, kollégiumi látogatásokkal, assemblyk vezetésével, ill. egy csütörtöki koncerttel.
Ez a gyülekezeti közösség kb. már 20 éve együtt van, egy egykori chennai kollégiumi szobából nőtték ki magukat, és utoljára akkor jártak Kodaiban, amikor én voltam 2005-ben az associate chaplain...
Szóval az idén újra hívtuk őket, sokan nagyon örültek neki, hogy a tavalyi elmaradt hét után újból volt CE week. Összességében nagyon jól sikerült, felsős csendeshétvégével indítottak:
Mindenféle játékot játszottak, tábortűz, beszélgetések, még számháborúztak is - itt úgy nevezik: Hungarian version of Capture the flag 😁
Hittanórákon különböző játékos feladatokkal melegítettek mindenféle korosztályt:
Aztán péntek este a gimisekkel mentünk csendeshétvégére:
Örültem a kb. 35 résztvevőnek, jókat beszélgettünk, játszottunk, tábortüzeztünk, énekeltünk:
1923-ban épült a különálló harangláb:
Az iskola teljes FB-albumában még több képet találtok, hálásak vagyunk Istennek, hogy elhozta hozzánk a Powerhouse csapatot, hiszem, hogy sokmindent elindítottak. Imádkozzunk gyümölcsért!
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
