A Nagyhét megélése mindenhol különleges, örömmel emlékszem vissza többek között amerikai road-tripünkre, amikor egy santa fe-i katolikus templom ajtajában kaptuk el a mise végét, vagy líceumi istentiszteleteinkre egyszer pl. Szélrózsa Banddel színesítve. Aztán természetesen felejthetetlenek a kőbányai ifis passióolvasások vagy a Harkán a Széder-est vagy éppen a hajnali istentiszteletek közös megélése.
Itt, Kodiban már ~15 éve is különleges volt a Nagyhét, hálásak vagyunk Istennek, hogy az ideit is sikerült Lélekkel megtölteni.
Kedden reggel össziskolai húsvéti ünnepre gyülekezetünk, ezen a vasárnapi iskolások mély árnyjátéka (It's Friday, but Sunday's coming), tánca és éneke, a vonósnégyes gyönyörű játéka, ill. az én igehirdetésem igyekezték segíteni iskolánk (nemcsak keresztyén) diákjait és tanárait, hogy megértsenek valamit Nagypéntek és Húsvét misztériumából (photo credit: Angelika/Andrea).
Curt Cloninger nyomán (ahogyan már 2010-ben otthon a Líceumban is) Nagypénteket Barabbás szemszögéből (záró mondata ez volt: "Nekem kellene ott függenem...") mutattam be, Nagyszombatot Tamás kilátástalan szomorúságával, Húsvétot pedig Péter mindenekfeletti örömével igyekeztem közel hozni a meglehetősen heterogén közösséghez, itt megtekinthető videón az egész Assembly.
Az iskolai órákon is igyekeztünk a Nagyhét üzenetét közel hozni, a 10.-esek ilágvallások óráján a széder-liturgiát néztük meg, ill. a páska-elemek szimbolikáját tanultuk, a 9.-esekkel pedig a passiótörténeteten mentünk végig:
Nagycsütörtökön szabadnapot kapott az egész iskola, mert Tamil Naduban erre a napra tűzték ki a parlamenti választásokat (végeredmény csak máj. 23-án), így gyakorlatilag egy hosszú hétvége lett, sokan el is utaztak. Talán az Útmutató-ige nemcsak a választóknak szólt: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7c)
Nem számított, azért az ún. Open Church, azaz nyitott templomi alkalmunkat megtartottuk, bár a fentiek, és a végre megérkező eső (!) miatt nem jöttek olyan sokan, de kb. 50-en megfordultak az állomásokon, és a saját tempójukban tudták végigélni az imádságírástól a lábmosáson át az olajjal való áldásig és az úrvacsoráig. Hálás vagyok a konfirmandusoknak, hogy végig segítettek a berendezéstől a megvalósításig.
Nagypénteken ez indított bennünket: [A megfeszített gonosztevők közül az egyik] így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. (Lk 23,42–43)
Délelőtt ún. keresztutat (Stations of the Cross - lásd Barbara fotói) jártuk végig, nagyon tartalmas alkalom volt, kb. 150-en hallgattuk a bibliai szöveget és reflektív imádságokat ebben a gyönyörű liturgikus keretben az iskola kampuszán végigsétálva.
Nagypéntek délutánján találkoztak a konfirmandusok a presbitériummal is, hogy a saját maguk által írt hitvallást elmondják, és néhány közös lehetőséget megbeszéljünk.
Nagyszombaton a Jézus Krisztus Szupersztár c. kedvencemet vetítettük le, sajnálom, hogy csak tizenvalahányan voltunk jelen, azoknak is nagy része magyar volt 😉
Az aznapi ige így szólt az Útmutatóból: Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17,3)
A feltámadás napján pedig ezt olvastuk az Útmutatóból: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)
Vasárnap reggelen aztán hajnali istentiszteletre igyekeztünk egy helyi közösséggel együtt: a St. Peter templom az ún. Coalkers Walkon található, ahonnan a leggyönyörűbb kilátás nyílik a 2000 méterrel alattunk elterülő alföldre, valóban az egyik legszebb helye a világnak, ahol napfelkeltének lehetünk tanúi, hát még Húsvét hajnalban!
Utána az iskolai közösség együtt reggelizett az igazgató kertjében, könnyed, ünnepi hangulat volt, gyerekeknek tojáskereséssel is!
Majd együtt mentünk a 9:30-as saját istentiszteletünkre, ahol együtt örülhettünk Himani és Shanjan keresztelőjének, ill. négy másik diákunk konfirmációjának. Az elmúlt félévben én készítettem fel őket, örültem, hogy része lehettem spirituális útjuknak, és imádságaimban továbbra is szerepelnek.
Az egész vasárnapról Barbara kollégánk posztjában láthattok még több fotót, ill. leírást, itt Andrea fotói közül válogatok:
Nagy ajándék volt, hogy Jeyakaran, a Powerhouse lelkésze eljött, és ő végezte a két fiatal alámerítéses keresztelését, ahogyan látjátok, abszolút szimbolikusan a templomunk bejárata előtt (!) van kialakítva ez a medence, ami általában betonlapokkal van lefedve, és azon járunk be a templomba...
A két - immár - megkeresztelt Shanjan és Himani jobbra, mellettem pedig a konfirmandusok: Zaránd, Nátán, Maya és Rohaan:
Itt pedig kézrátétellel a Lélek imádsága mentorokkal, presbiterekkel, szülőkkel:
Lányaink és zenészeink:
Úrvacsoraosztás:
Utána még beültünk hozzánk kicsit süteményezni a kétkonfirmandusos Szigetiékkel, Jóékkal és Kavithával, Jeyakarannal:
Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt!
Itt, Kodiban már ~15 éve is különleges volt a Nagyhét, hálásak vagyunk Istennek, hogy az ideit is sikerült Lélekkel megtölteni.
Virágvasárnap ezt olvastuk az Útmutatóból: Tekints le szent lakóhelyedről, az égből, és áldd meg népedet, Izráelt. (5Móz 26,15)
Istentiszteletre a templom előtt gyülekeztünk, Pastor Raja mindenkinek adott egy pálmágat, amivel aztán hozsannát énekelve körbesétáltuk a templomot, és úgy foglaltuk el a helyünket bent, ahol azt is megtanultuk, hogyan lehet ebből keresztet formálni (fotó: Angelika).
Kedden reggel össziskolai húsvéti ünnepre gyülekezetünk, ezen a vasárnapi iskolások mély árnyjátéka (It's Friday, but Sunday's coming), tánca és éneke, a vonósnégyes gyönyörű játéka, ill. az én igehirdetésem igyekezték segíteni iskolánk (nemcsak keresztyén) diákjait és tanárait, hogy megértsenek valamit Nagypéntek és Húsvét misztériumából (photo credit: Angelika/Andrea).
Curt Cloninger nyomán (ahogyan már 2010-ben otthon a Líceumban is) Nagypénteket Barabbás szemszögéből (záró mondata ez volt: "Nekem kellene ott függenem...") mutattam be, Nagyszombatot Tamás kilátástalan szomorúságával, Húsvétot pedig Péter mindenekfeletti örömével igyekeztem közel hozni a meglehetősen heterogén közösséghez, itt megtekinthető videón az egész Assembly.
Az iskolai órákon is igyekeztünk a Nagyhét üzenetét közel hozni, a 10.-esek ilágvallások óráján a széder-liturgiát néztük meg, ill. a páska-elemek szimbolikáját tanultuk, a 9.-esekkel pedig a passiótörténeteten mentünk végig:
Nem számított, azért az ún. Open Church, azaz nyitott templomi alkalmunkat megtartottuk, bár a fentiek, és a végre megérkező eső (!) miatt nem jöttek olyan sokan, de kb. 50-en megfordultak az állomásokon, és a saját tempójukban tudták végigélni az imádságírástól a lábmosáson át az olajjal való áldásig és az úrvacsoráig. Hálás vagyok a konfirmandusoknak, hogy végig segítettek a berendezéstől a megvalósításig.
Nagypénteken ez indított bennünket: [A megfeszített gonosztevők közül az egyik] így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. (Lk 23,42–43)
Délelőtt ún. keresztutat (Stations of the Cross - lásd Barbara fotói) jártuk végig, nagyon tartalmas alkalom volt, kb. 150-en hallgattuk a bibliai szöveget és reflektív imádságokat ebben a gyönyörű liturgikus keretben az iskola kampuszán végigsétálva.
Nagyszombaton a Jézus Krisztus Szupersztár c. kedvencemet vetítettük le, sajnálom, hogy csak tizenvalahányan voltunk jelen, azoknak is nagy része magyar volt 😉 Az aznapi ige így szólt az Útmutatóból: Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17,3)
A feltámadás napján pedig ezt olvastuk az Útmutatóból: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)
Vasárnap reggelen aztán hajnali istentiszteletre igyekeztünk egy helyi közösséggel együtt: a St. Peter templom az ún. Coalkers Walkon található, ahonnan a leggyönyörűbb kilátás nyílik a 2000 méterrel alattunk elterülő alföldre, valóban az egyik legszebb helye a világnak, ahol napfelkeltének lehetünk tanúi, hát még Húsvét hajnalban!
Utána az iskolai közösség együtt reggelizett az igazgató kertjében, könnyed, ünnepi hangulat volt, gyerekeknek tojáskereséssel is!
Majd együtt mentünk a 9:30-as saját istentiszteletünkre, ahol együtt örülhettünk Himani és Shanjan keresztelőjének, ill. négy másik diákunk konfirmációjának. Az elmúlt félévben én készítettem fel őket, örültem, hogy része lehettem spirituális útjuknak, és imádságaimban továbbra is szerepelnek.
Az egész vasárnapról Barbara kollégánk posztjában láthattok még több fotót, ill. leírást, itt Andrea fotói közül válogatok:
Nagy ajándék volt, hogy Jeyakaran, a Powerhouse lelkésze eljött, és ő végezte a két fiatal alámerítéses keresztelését, ahogyan látjátok, abszolút szimbolikusan a templomunk bejárata előtt (!) van kialakítva ez a medence, ami általában betonlapokkal van lefedve, és azon járunk be a templomba...
A két - immár - megkeresztelt Shanjan és Himani jobbra, mellettem pedig a konfirmandusok: Zaránd, Nátán, Maya és Rohaan:
Itt pedig kézrátétellel a Lélek imádsága mentorokkal, presbiterekkel, szülőkkel:
Lányaink és zenészeink:
"Bless the Lord, o my soul" - Ten Thousand Reasons...
Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt!
