8) Szülinapozás magyarokkal

Ha július vége, akkor Mesterházy-születésnap, leginkább a fiúké ;) Most éppen Kodiban:

Közös ajándékunkban:

Mindenki kipróbálta, és próbálja azóta is - lehet, hogy sorszámot fogunk húzni, vagy valami jutalmi rendszer részévé kell tenni ;)

 Itt O. forog benne, a magyar vendégek pedig csodálják, ill. izgulnak, hogy le ne szakadjon a gerenda (azóta már még biztonságosabban kötöttem fel):

 Andráséktól kapott ajándéknak nagy sikere volt:

 Örültünk, hogy el tudtak jönni Szigetiék és Jóék is, először töltöttünk így együtt egy délutánt. Ebben az az érdekes, hogy mindhárom család volt már itt Kodiban, de együtt még soha. Így 1999-2002, 2002-2005 és 2011-2016 után ebben a tanévben együtt vagyunk itt!

 A logikai kirakón, az Agymenőkön és a függőszéken kívül a lufiknak is nagy sikere volt:

 A. tortája zseniális volt, köszönjük szépen az otthoni köszöntéseket is!

7) Túrázunk újra: Cloudlands Peak

Nagyon örültünk hétközben, amikor gyerekeink azt válaszolták a mostszombatitúrárajönnekádámékisugyeelmegyünkmiis kérdésre, hogy persze :) Azt hittük, nehezebb lesz, de így szuperül működött a 7:20-as indulás. Újra tudtunk a felsősökkel kirándulni, mostani cél az ún. Cloudlands Peak volt,amely először a városból kivezető úton vitt, el a tó és egy hindu templom mellett:

aztán egy hegygerincen, ahonnan gyönyörűen leláttunk a párás völgybe. Emlékszünk, hogy 16 éve jártunk ugyanezen az útvonalon, de akkor esett az eső, és alig láttunk valamit. Bezzeg most:

  Egy katolikus templomnál álltunk meg reggelizni:

 A templomkertben csempézett (!) sírok is vannak:

  Indiában minden megtalálható... :)

 Sajnos sok szemét is... pedig próbálnak/unk tenni ellene:

 

Aztán már eljutottunk majdnem az úticélunkhoz várva a még gyönyörűbb kilátást, 

 

amikor az utolsó pont előtt egy lelkes erdőőr azt mondta, hogy ez pedig magánterület, itt mi ugyan át nem megyünk... próbáltuk győzködni, de sajnos ez ezen a napon semmilyen módon nem sikerülhetett.

 

Ezt láttuk volna (ez egy korábbi kép):

Kellemesen elfáradva, és kis csalódottsággal értünk haza, de összességében éreztük, hogy milyen megajándékozottak vagyunk, hogy az iskolának ilyen jó programja van, hogy minden szombatra ajánl egy remek túrát. Reméljük, lesz még folytatása...

6) Túráztunk

Az elmúlt hetek időjárása nagy meglepetés számunkra, mert júliusban nem szokott ennyi eső esni és nem szokott ilyen hideg lenni. Bár Indiában ez a harmadik évszak, a fülledt meleg, és esős időszak egészen októberig tart, majd ezt követi a hűvös, száraz évszak. Itt, 2000 m felett kicsit másként szokott alakulni, általában szeptember-október környékén jön meg az esős, hűvös időszak.

De idén a rövid ujjú ingeinket még nem igazán hordtuk, meg zoknimentes nap is csak egy volt, amikor múlt csütörtökön lementünk Dindigulba, az alföldre, a tartózkodási engedélyünket elintézni...

Szerencsére azonban a hétvége időjárása az évszaknak megfelelően, napsütésesen alakult, így elmehettünk első iskolai túránkra.

A tanórán kívüli programok közül az iskola túraprogramja meglehetősen nagy szelet az őszi félévben. A Palani-hegység, ahol élünk, olyan sok természeti szépséget rejteget, és a különböző hegyvonulatokat tényleg érdemes megismerni.

Évtizedes gyakorlat, hogy mindenki egy könnyebb, ún. A-nehézségű (2-3 órás) túrával kezd az első hetekben, aztán augusztustól jöhetnek a B, majd a C-túrák is, ill. a gimisek számára az egész napos D-túrák és a kétnaposra elhúzott táborok. Természetesen a lelkes és szorgalmas túrázók számára egy díj is elérhető: ez az ún. Tahr-pin, azaz egy itteni hegyi kecskéről elnevezett kitűző, amit sokan nagy becsben tartanak. Ehhez ha jól tudom, 9 túrán kell részt venni, a mai alapján a gyerekeink ezt nem tűzték ki célul...

Ma egy gyönyörű, Prakasapuram nevű helyen jártunk, útközben ilyen fotókat készítettünk:

 Ilyen kreatív lépcsőket láttunk:

Meg ilyen remek kerítést szárikból:

 Az erdei ösvényen:

 Hatalmas eukaliptuszfák között meredeken felfelé:

 Itt már megérkeztünk a célunkhoz: egészen az alföldig leláttunk, közben a pára jött és ment:

 6-7-8.-os diákokkal voltunk:

Boróka Kinga osztálytársával háttal:

Ezekkel az eukaliptuszfákkal nem tudtunk betelni:

  Ez már visszafelé: egyik tehenet húzzák, másikat csomagtartón utaztatják :)

 Kodaiban 12 (!) évente virágzik az ún. kurinji-virág, éppen az idén! Ebből most jó sokat láttunk a természetben is, bár van az iskolánk területén is. Távolról inkább szürkének látszik, pedig igazából kékeslila virága van:

Az utunk egy szakaszán piócaveszélyt kiáltott a vezetőnk, láttuk is néhányat, hál'Istennek sok vért belőlünk nem szívtak ki, bár a túra végén láttunk néhány jóllakott, azaz kb. a tízszeresére megvastagodott példányt:

Ezt a boldog képet hagytuk a végére:

Szerintem megyünk még máskor is, ha nem is lesz mindegyikünknek Tahr-pinje ;)

5) Hétköznapok...

Ezzel a július 10-én, az évnyitón készült képpel indítjuk az iskolakezdésről szóló beszámolót.

Itt az iskola hatfős vezetősége látható, balról Ashwin, az általános (fejlesztésért, épületekért, stb. felelős) igazgatóhelyettes, mellette Santosh, az tanulmányokért felelős igh., Ganga, a gazdasági vezető, Kim, a kollégiumok főnöke, az emelvényen pedig Corey, a főigazgató ül, ill. a mikrofonnál Raja, az iskolalelkész. Két nő, négy férfi, két amerikai, négy indiai, ezek az arányok valamelyest jellemzik az iskolánkat egészében is.

A figyelmesebbek minket is felfedezhetnek az első sorban :) köszönet a fotóért Barbara kollégánknak.

Már a második hetet zárjuk, innentől gyakorlatilag elég egyformák lesznek a napjaink, legalábbis hétfőtől péntekig, 8-tól fél 4-ig van suli a gyerekeknek meg Andreának, Balázs fél5-kor végez általában, bár az első hetekben szinte minden nap volt még valami órák utáni értekezlet. 

Az iskolának két fő campusa van, ahol a tanórák folynak: a Main Campus, ahol a gimisek vannak (9-12. osztályig), Balázs itt tanít. Andrea és a gyerekek osztálytermei az ún. Ganga Compound-on vannak.

Sajnos az órarend még sok bizonytalanságot rejteget, hiszen új programot vezetett be az iskola és új időpontokat (50 percesekké váltak az óráink), amit nehéz összeilleszteni az itteni nem heti órarenddel, hanem hat napra elosztott órákkal. (Kedden az 1-es nappal kezdtünk, pénteken a 4-el zártunk, és hétfőn az 5-el folytattuk - a lényege az, hogy ne mindig ugyanaz az óra essen pl. péntek 7. órára)... Az órarend kialakulatlansága azt is magával hozta, hogy a "speciális" órákat, mint pl. az angolt, mint idegen nyelv, még nem építették be az órarendbe, így gyermekeink ugyanazokat az órákat látogatják, mint az angolul anyanyelvi szinten beszélő osztálytársaik, jókora kihívás elé állítva a gyerekeket és a tanárokat egyaránt. 

Itt éppen Olivér az osztálytársaival... Volt olyan kép is, ahol még nem vegyült ennyire, de inkább ezt mutatjuk meg ;) A nyelvi hiányosságokat nehezen éli meg, de ha foci van, akkor azért legtöbbször beáll.

A korábbi tapasztalatok alapján sokkal több diák jött úgy, hogy angolul nem vagy csak kicsit tudott beszélni, és az iskolának nagyon jó programja volt arra, hogy hogyan tanítsa meg és integrálja ezeket a gyerekeket. Sajnos e tekintetben van némi visszalépés, és azt látjuk, hogy sok tanár egyáltalán nem tudja, hogy hogyan bánjon ezekkel a gyerekekkel és nem tudják, hogy mit várhatnak el tőlük. Így, pl. amikor Olivérnek Andrea segített egy órai munkában, a tanító ledöbbent, hogy Olivér képes volt a szavakat leírni angolul. (De ugyanezt jelezte vissza pl. Boróka rajztanára is, hogy a mindmapping-be Boróka angol szavakat írt be, mikor órán nem mer megszólalni...)

Minden nehézség ellenére Olivér a héten már megírta meg az első helyesírás dolgozatát, és a tanítónénije is teljesen meg volt lepődve, hogy csak kettőt hibázott. Az osztályfőnöke, Ms. Danielle egyébként egy helyes afrikai nő Ugandából, összevonva tanítja a 3-4. osztályt, így összesen 17-en vannak.

 

Boróka ügyes hatodikos, hatan vannak lányok a 18 fős osztályban, az iskolai időben szinten mindig együtt mozognak. Azt látjuk, hogy az esti otthoni tanulásnál is motivált, ill. órán is dolgozik, és néha a lyukas órákat, a tanulószobákat is kihasználja. Egyenlőre "csak" nyelvi nehézségei vannak, tantárgyi elmaradása semmiből sincs. Sokat segít természetesen, hogy Kinga (Szigetiék lánya, aki eddig csak angol nyelvű iskolába járt) sokszor mellette ül, és fordít neki. De vannak órák, ahol a csoportbontás miatt egyedül kell megküzdeni a nyelvi nehézségeivel. Fel vagyunk készülve természetesen, hogy lesznek még hullámvölgyek...

 

A tanulókkal együtt megérkeztek a majmok is :-) Egyébként Olivér osztálya az emeleten van, jobbról az első ajtó.

A mi munkánk érdekesen alakult. Bár eredetileg mindketten hittantanári munkára számítottunk, kiderült, hogy kevesebb óra van, mint amire számítottunk. Így végül Andrea a kiscsoportos óvodásokat kapta meg délelőttre, végül is azt látjuk, hogy ez a munkakör adja meg azt a hasznosságot az iskola számára is, amit önkéntes munkaerő híján nem is hirdettek volna meg, ill. ez ad akkora szabadságot Andreának és a gyerekeknek is, hogy bármikor bemehetnek hozzá (hiszen mint említettük, az óvoda, alsó- és felső tagozat egy területen helyezkedik el). Andrea sem bánja egyáltalán, hogy nem kell nagy létszámú osztályok óráira készülnie, és mégis hasznosnak érezheti magát, és még némi szabadságfaktor is megmarad a saját dolgaira.

Balázs a 9. évfolyam felének tanítja ebben a félévben a Jézus élete és tanítása c. kurzust, ill. a 10.-esek felének világvallásokat. Ezen kívül még három 11.-es csoportja lesz: Keresztyén tanítás azoknak, akik nem voltak még itt 9.-ben, bár ez a létszám még formálódik, talán hétfőtől (!) tényleg végleges lesz az órarend... Így összesen 18 órája van egy (hatnapos) ciklusban, ezek mellé jön még a 9.-es advisorság (osztályfőnök-szerűség) meg az ún. assembly, ami hirdetéseket, áhítatot, egyéb megosztandó információkat jelent az egész iskola közösségének.

Már egy ilyen alkalmon tartott is áhítatot a Gangán, egész jó volt látni a saját gyerekeit is a diákok között :)

A tanévhez kapcsolódóan az iskolai gyülekezetben elindulnak a gyerek- és ifjúsági munkák is. Az igehirdetés előtt Balázs kiment zenélni a vasárnapi iskolásokkal, helyesek voltak, többen megköszönték az éneket: This little light of mine, I'm gonna let it shine :)

Utána meg megbeszélést tartottunk, így Jó Angelikáék fogják vezetni a 7-8.-osok számára a TD-t, Szigeti Zita Sunday School-csoportot fog vinni, három másik kollégával én (B) pedig a gimis ifit fogom vezetni, mi a jövő héten kezdünk. 

 

A héten elindultak a kollégiumi áhítatok, minden héten máshova iratkoztam fel (B). Pénteken már voltam a hozzánk legközelebb lévő kollégiumban, 11-12.-es srácokkal játszottunk, hihetetlenül pozitívan együttműködőek voltak!

Az indiai társadalom szokásai alapján Ranit felvettük heti 3 délelőtt dolgozni a lakásunkban (ő lett az ajahnk), így mégis van segítségünk takarításban, elpakolásban, mosogatásban, favágásban, hiszen ezzel támogatjuk az ő családját is. Két gyermeke van, a fiatalabb Borókával egy idős, a nagyobbik fiú pedig főiskolára jár, az ő tandíját nehéz kigazdálkodnia a családjának.

Megvoltak az első vendégeink is, Andrea egy volt tanítványa, egy lett zenész (ütőhangszeres) fiú, aki a 2014-es Eurovíziós dalfesztiválon (https://www.youtube.com/watch?v=h0D1Ya3NBQs) az országát képviselte!!! Szóval Raitis látogatott ide a feleségével, és szívesen jönne tanítani - mi örülnénk neki :)

 Közben a szomszédunk, Barbara is beállított egy tányér szilvás lepénnyel - meg a kutyájával: Fudge-nak pedig a gyerekeink örültek - örültünk a közvetlenségnek, így az otthonról hozott pálinka is felavattatott.

Szóval elindult a tanév, elindultak a hétköznapok...