6) Túráztunk

Az elmúlt hetek időjárása nagy meglepetés számunkra, mert júliusban nem szokott ennyi eső esni és nem szokott ilyen hideg lenni. Bár Indiában ez a harmadik évszak, a fülledt meleg, és esős időszak egészen októberig tart, majd ezt követi a hűvös, száraz évszak. Itt, 2000 m felett kicsit másként szokott alakulni, általában szeptember-október környékén jön meg az esős, hűvös időszak.

De idén a rövid ujjú ingeinket még nem igazán hordtuk, meg zoknimentes nap is csak egy volt, amikor múlt csütörtökön lementünk Dindigulba, az alföldre, a tartózkodási engedélyünket elintézni...

Szerencsére azonban a hétvége időjárása az évszaknak megfelelően, napsütésesen alakult, így elmehettünk első iskolai túránkra.

A tanórán kívüli programok közül az iskola túraprogramja meglehetősen nagy szelet az őszi félévben. A Palani-hegység, ahol élünk, olyan sok természeti szépséget rejteget, és a különböző hegyvonulatokat tényleg érdemes megismerni.

Évtizedes gyakorlat, hogy mindenki egy könnyebb, ún. A-nehézségű (2-3 órás) túrával kezd az első hetekben, aztán augusztustól jöhetnek a B, majd a C-túrák is, ill. a gimisek számára az egész napos D-túrák és a kétnaposra elhúzott táborok. Természetesen a lelkes és szorgalmas túrázók számára egy díj is elérhető: ez az ún. Tahr-pin, azaz egy itteni hegyi kecskéről elnevezett kitűző, amit sokan nagy becsben tartanak. Ehhez ha jól tudom, 9 túrán kell részt venni, a mai alapján a gyerekeink ezt nem tűzték ki célul...

Ma egy gyönyörű, Prakasapuram nevű helyen jártunk, útközben ilyen fotókat készítettünk:

 Ilyen kreatív lépcsőket láttunk:

Meg ilyen remek kerítést szárikból:

 Az erdei ösvényen:

 Hatalmas eukaliptuszfák között meredeken felfelé:

 Itt már megérkeztünk a célunkhoz: egészen az alföldig leláttunk, közben a pára jött és ment:

 6-7-8.-os diákokkal voltunk:

Boróka Kinga osztálytársával háttal:

Ezekkel az eukaliptuszfákkal nem tudtunk betelni:

  Ez már visszafelé: egyik tehenet húzzák, másikat csomagtartón utaztatják :)

 Kodaiban 12 (!) évente virágzik az ún. kurinji-virág, éppen az idén! Ebből most jó sokat láttunk a természetben is, bár van az iskolánk területén is. Távolról inkább szürkének látszik, pedig igazából kékeslila virága van:

Az utunk egy szakaszán piócaveszélyt kiáltott a vezetőnk, láttuk is néhányat, hál'Istennek sok vért belőlünk nem szívtak ki, bár a túra végén láttunk néhány jóllakott, azaz kb. a tízszeresére megvastagodott példányt:

Ezt a boldog képet hagytuk a végére:

Szerintem megyünk még máskor is, ha nem is lesz mindegyikünknek Tahr-pinje ;)