A Palani-hegység
törzsi népeinek életét mutatta be az a kiállítás, amely iskolánk KMU
(Kodaikanal Mission Union) nevű épületéből varázsolt néhány hétre igazi
múzeumot.
Saját diákjainkon kívül jöttek helyi iskolások is szép számmal meghallgatni azokat a narratívákat, amelyet a hegység különböző falvaiban gyűjtött a két remek pedagógus (Nishita és Priya) által vezetett kis csapat. Az egész kiállítást az INTACH (= Indian National Trust for Art and Cultural Heritage = kb. nemzeti kulturális örökség megőrzéséért felelős alapítvány) támogatta.
Az élvezhető interaktív kiállításon megismerkedhettünk a közösségek történetével, növény- és állatvilágával, amelyek meghatározzák az itteni emberek életstílusát.
Törzsi dobosok és trombitások, valamint táncosok tették színesebbé a bejáratnál a találkozást, a mi iskolánk (KIS) drámatagozatos diákjai pedig szintén gyűjtöttek különböző történeteket a helyi falvakban - legyőzve a nyelvi, kulturális és szocio-ökonómiai határokat -, és azokból írtak egy kis darabot, amit többször előadtak a "Box" nevű (korábban autószerelő műhelyből kialakított) mini színházteremben.
Van még néhány (sajnos homályos) fotóm:
Mezőgazdaság:
Kis történelem:
Mindenféle mesterség jelen van a régióban.
Minden háztartásban a legfontosabb a tűzifa, ennek hordása az asszonyok feladata, akik ezt a mennyiséget hordják a fejükön.
Az Arundathiyar nevű törzs tagjai a bőrt munkálják meg mindenféle módon, és zenélnek is az általuk készített hangszerekkel.
Itt egy kicsit bővebben olvasható a kiállításról.
Saját diákjainkon kívül jöttek helyi iskolások is szép számmal meghallgatni azokat a narratívákat, amelyet a hegység különböző falvaiban gyűjtött a két remek pedagógus (Nishita és Priya) által vezetett kis csapat. Az egész kiállítást az INTACH (= Indian National Trust for Art and Cultural Heritage = kb. nemzeti kulturális örökség megőrzéséért felelős alapítvány) támogatta.
Az élvezhető interaktív kiállításon megismerkedhettünk a közösségek történetével, növény- és állatvilágával, amelyek meghatározzák az itteni emberek életstílusát.
Törzsi dobosok és trombitások, valamint táncosok tették színesebbé a bejáratnál a találkozást, a mi iskolánk (KIS) drámatagozatos diákjai pedig szintén gyűjtöttek különböző történeteket a helyi falvakban - legyőzve a nyelvi, kulturális és szocio-ökonómiai határokat -, és azokból írtak egy kis darabot, amit többször előadtak a "Box" nevű (korábban autószerelő műhelyből kialakított) mini színházteremben.
Azt gondolom, hogy ez az egész
program hihetetlenül sokat adott nemcsak a szervezőknek, nemcsak a
kulturálisan érzékennyé tett látogatóknak, hanem az egész közösségnek,
amikor azt érezhettük, hogy a Palani-hegységben büszkék lehetünk arra az
örökségre, ami körülvesz bennünket.
Van még néhány (sajnos homályos) fotóm:
Itt egy kicsit bővebben olvasható a kiállításról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése