13) Negyedik túra: Top of Twin Falls

Folytatódnak a B-túrák, persze még mindig nem tudom, hogy akarom-e igazából azt a Tahr-pint (a már említett hősies és kitartó túrateljesítményért járó kitűző), de ez most egy jó kis túra volt.
Alapvetően (de senki sem extrémen) lassú tempójú felsősökkel, remek vezetőtársakkal (Barbara, Angelika, András), egész sok pihenővel száraz bár felhős időben.
Hivatalosan piócamentes helyre mentünk, de sok víz volt mostanában, így nem voltunk annyira meglepődve, hogy néhány azért utat tört magának a bokánk irányába. Szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy ez 6-7.-es diákok esetében mekkora sikítás-mennyiséggel jár ;) Egy idő után azt mondtam nekik, hogy aki még egyszer kiejti a pióca szót, az fizet nekem 5 rúpiát...
Ez itt Ádám fotója:

  Most sűrűbb erdőben haladtunk, különböző fenyőfélék között, egy még meg is hajolt előttünk:

 Hetedikes fiúk az igazgató bácsival:

 Itt már elértük a patakot:

 Barbara úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, itt éppen mutogatva magyaráz a különböző fákról a gyerekeknek az egyik kilátó pontnál:

 Többen hoztak botot magukkal az út elejéről:

 Egy útelágazásnál:

Egy kidőlt fa gyökere:

 Ugyanaz a fa oldalról!

 Ádám megint talált egy gyíkot... vagy egy gyík most is megtalálta Ádámot:

 Megérkeztünk az "ikervízesés" tetejére, ahol két irányba indul el lefelé a víz:

 Kilátás a nedves szikláról:

Kösz a fotót, András:

 Aztán elindultunk vissza felfelé:

Málló fakéreg:

 Én csak a malabári óriásmókus fészkét tudtam lefotózni, András magát a mókust is:

 Utolsó pihenőpont, ahol már elértük a város szélét újra:

 Mr.&Mrs.Yo

 Az út végén Ádám és Shrenik jöttek a leglassabban, mire kértem őket, hogy gyorsítsanak, mutatták, hogy ki van írva: Menj lassan! (Go slow) :)

Szóval ez is egy remek kis kirándulás volt: