20) Auroville

Minden évben vannak tanulmányi kirándulások, amelyet az iskola szeptember végére / október elejére szervez. Minden osztály máshova megy, a 10. évfolyamig együtt tartják az osztályokat, a 11-12.-esek pedig érdeklődésüknek megfelelően iratkozhatnak fel művészeti útra, dráma-fókuszú kirándulásra, vagy éppen evezőtúrára.
Fontos, hogy mindegyik útnak legyen kulturális, ökológiai, ill. ún. social experience (amikor a helyi nehézségben lévőknek segítünk) komponense, természetesen minden egyes útnak más a hangsúlya, más központi téma kerül előtérbe.
Engem év elején a 9. évfolyamhoz osztottak be advisornak, ami kb. tanácsadót jelent, igazából az osztályfőnökség van így elosztva több tanár között. A 9. évfolyamba 55 diák jár, ők vannak elosztva 5 tanár között, ill. néhány mellett van egy-egy co-advisor is, én is így osztozom Pemával egy butháni kollégával.
Szóval így hatvanadmagunkkal készülünk mi is egy 5 napos osztálykirándulásra, amiből igazából 3 teljes napot és 4 éjszakát fogunk Auroville-ben tölteni.
Aug. 27-én hétfőre így a szervezők közül én nyertem meg azt a lehetőséget, hogy egy éjszakai busszal lemenjek a helyszínre, napközben körülnézzek egy helyi vezető segítségével, hogy milyen programokat fogunk csinálni, aztán egy következő éjszakai busszal hazajöjjek.

Mr. Selvaraj volt a segítségemre, aki a saját motorján vagy 10 különböző helyre elvitt, mindenhol gyűjtöttem kontaktot, ill. megbeszéltünk lehetőségeket, számomra nagyon hasznos nap volt, így más én is sokkal kényelmesebben érzem magam, és készen a szept. 28-án induló útra.

 Ebben a hotelban fogunk lakni, most én is itt pihentem reggel 4 órát, meg este 4 órát... de rendesek voltak, nem kértek semmit, hiszen értékelik, hogy idehozok egy hónap múlva egy hatvanfős csapatot.

 Ez volt a reggelim a hotelban:

Auroville-t nem lehet egy mondatban bemutatni, itt olvashattok róla (emitt meg magyarul). Röviden csak annyi, hogy a világon egy olyan egyedülálló kommuna, egy nemzetközi közösség, ahol a spiritualitás, az oktatás, a természetközeliség, a fenntartható fejlődés és a művészetek, a hatalmi struktúrák nélküli szerveződés a meghatározó értékek. Jelenleg mintegy 3000 lakója van a közösségnek, de természetesen rengeteg látogató is érkezik ide a világ minden tájáról.

Itt a látogató központ bejáratánál minden országból szerepel valamilyen érték:

 Egy bizonyos Mother (Anya - Mira Alfassa) alapította az egészet 1968-ban, így idén 50 éves a hely:

 Itt éppen az ún. Sadhana Forestben jártunk Selvarajjal, és egy Brandon nevű kolléga fogadott bennünket, hogy átbeszéljünk egy diákok számára tervezett délelőtti workshopot.

 Pl. ilyennel is foglalkoznak:

 Meg ilyennel:

 Ez már egy másik helyszín: Solitude Farm, ahol csak helyi alapanyagokat használnak mindenhez, és próbálják megértetni a nyugati kultúrán nevelkedettekkel, hogy lehet harmóniában is élni a természettel:

 A farm vezetője egy '93 óta itt élő angol úriember, Krishna McKenzie, akinek az elhivatottsága remélem, a diákokat is magával ragadja majd. Persze mondhatjátok, hogy ebben az egészben van egy jó adag utópia, amit nem is tudok nagyon megcáfolni, de ha kicsiben működik, miért ne lehetne kipróbálni minél több helyen? Lokálisan... hogy minél több helyen működjön kicsiben...

 Ezen a Well Paper nevű helyen a jobbra fent látható újságpapírokból készítenek az égvilágon mindent a kosártól a fülbevalóig, a lámpatartótól az ajtódíszekig:

Auroville spirituális központja az ún Matrimandir, ami köré a világ minden (!) országából hordtak ide egy marék földet, és így szeretnének minél nagyobb nemzetközi elismertséget szerezni a helynek. Amikor Andreával 2002. decemberében itt jártunk, még nem volt teljesen készen az egész, az arany tányéroknak még csak kb. negyede volt fent. Majd meglátjuk, milyen élmény lesz a diákokkal...

Ez lett az egyik kedvenc képem, mert itt látszik a fa mögött a Matrimandir, de ami igazán lenyűgöz, az a FA. Bizony, egyes számban, hiszen ez EGY olyan banyafa, amelyet az alapításkor ültettek, és a léggyökerei (!) azóta úgy megvastagodtak, hogy azóta több helyen újra utat találtak a földben. Nézzétek meg alaposan, csak az egyik a törzse...

 Ezt az ún. Solar Kitchenben lőttem ebédnél, mert kifejezetten tetszett, hogy minden nap kiírják az előző napi kidobott ételmennyiséget, ami itt éppen 6 kg volt. Azt gondolom, hogy ez szuper egy olyan helyen, ahol kb. 700-an étkeznek mindennap. Valami ilyesmit kellene nekünk is az iskolában... az alsósoknál egész jól működik, de a gimis részen nem mindig tetszik, amit látok...

 Auroville melletti város Pondicherry, ennek tengerpartjára is kimentünk Selvarajjal, valószínűleg ide is tervezünk egy könnyedebb (utolsó) estét röplabdázással, tábortűzzel.

 Hivatalosan ez a Bengáli-öböl, bár sokan ezt is az Indiai-óceán részének mondják.

Örömmel készülök ide vissza a diákokkal és kollégákkal néhány hét múlva!