Életem első C-túrája lett életem egyik legjobb túrája.
Gyönyörű táj, jófej diákok (főleg 10.-es fiúk), normális kollégák, és mindehhez remek idő, pedig hétközben nem gondoltuk volna - a szomszédos keralai áradásokat hallva pedig különösen nem.
Szóval így indultunk végül útnak 17-en szombaton reggel hétkor. Kb. félórát buszoztunk lefelé, hogy a túrát kb. 1400 m magasságból kezdjük (mi 2100-on lakunk), érezhetően melegebb is volt, sőt, meglehetősen fülledt.
Itt még csak körbenéztünk, hogy hogyan is fogjuk azt a bizonyos kört megtenni, hiszen a 'loop' ezt jelenti, a 'dolmens' pedig olyan 5-6000 (!) éves köveket takar, amelyeket az egyik hegy tetején vettünk célba, hogy aztán valóban le-fel-le-fel-le-fel ívben visszaérjünk egy nagy kört teljesítve a buszunkhoz.
Rudy, a svájci informatikus kollégánk vezetett bennünket, itt magyarázza az utat:
Itt érdekesen látszik jobbra fent a telepített eukaliptusz-erdő, és alatta az ún. "shola", azaz a természetes sűrű erdő.
Itt álltunk meg reggelizni:
Arra a szembelévő hegyre készültünk:
Egész sokat mentünk meredeken lefelé:
Nem mindig tűnt úgy, hogy közeledik a cél:
Még mindig lefelé:
Jöttek lányok is ;)
Itt értük el a sholát, és kezdtünk felfelé menni:
Felértünk az egyik hegyre:
Már csak a másik hegyet (balra elöl) kellett meghódítani:
Találtunk egy medencecsontot is:
Itt látszik jobban, hogy hol is van a gerincvelő útja...
Indulunk meghódítani a következő hegyet:
Először újra meredeken lefelé:
És még mindig lefelé:
Itt már láttuk a célt: szemben fent középen már láthatók a dolmenek. Néhány diák javasolta, hogy legközelebb akár egy zip-line (drótkötél, amin átcsúszhatnánk) is lehetne a két csúcs között...
Itt már jövünk felfelé újra:
Itt pedig ezek a többezeréves építmények - nem tudni pontosan, milyen spirituális (mert hogy valami olyan, az biztos) célt szolgáltak:
A csapat többi tagja is megérkezik, közben látszik, hogy honnan jöttünk:
Nemcsak felfelé érdemes nézni:
Még több dolmen:
És még több... azok az "igaziak" egyébként, amelynek ilyen lapos kő van a tetején:
Fizikatanár kollégánk:
Az ebédhez lehetett kis hűvöset is találni:
Azért itt jó volt kb. egy órát pihenni:
A 10.-es srácok is kellemesen elfáradtak, innentől már csak kb. 2-2,5 óra volt hátra:
Amikor továbbindultunk ebéd után, sűrű sholában vezetett az utunk, ahol ilyen vadméhkasokat is láttunk:
Nagyon fülledt volt itt, ahogy közelítettünk a patakhoz:
Jeremi a vízesésnél:
A lúzerkinézetű betűrt zokni a piócák ellen kellett ;)
Itt már a kör kb. 330. fokánál járva újra elértük a civilizációt ;)
Itt lehet látni jól, hogy a baloldali hegytetőn jártunk 9 óra körül, a jobboldali hegytetőn 11 körül, a kép pedig 13:30 körül készült.
Hangyák kiváló szeműeknek:
A faluhoz közel már más növények is megjelentek: virágok...
És banán:
Aki végignézte eddig a képeket, talán tudott velem túrázni egy kicsit, még ha a fülledtséget, kellemes szellőt nem is lehetett teljesen érezni.
Gyönyörű táj, jófej diákok (főleg 10.-es fiúk), normális kollégák, és mindehhez remek idő, pedig hétközben nem gondoltuk volna - a szomszédos keralai áradásokat hallva pedig különösen nem.
Szóval így indultunk végül útnak 17-en szombaton reggel hétkor. Kb. félórát buszoztunk lefelé, hogy a túrát kb. 1400 m magasságból kezdjük (mi 2100-on lakunk), érezhetően melegebb is volt, sőt, meglehetősen fülledt.
Itt még csak körbenéztünk, hogy hogyan is fogjuk azt a bizonyos kört megtenni, hiszen a 'loop' ezt jelenti, a 'dolmens' pedig olyan 5-6000 (!) éves köveket takar, amelyeket az egyik hegy tetején vettünk célba, hogy aztán valóban le-fel-le-fel-le-fel ívben visszaérjünk egy nagy kört teljesítve a buszunkhoz.
Rudy, a svájci informatikus kollégánk vezetett bennünket, itt magyarázza az utat:
Itt érdekesen látszik jobbra fent a telepített eukaliptusz-erdő, és alatta az ún. "shola", azaz a természetes sűrű erdő.
Itt álltunk meg reggelizni:
Arra a szembelévő hegyre készültünk:
Egész sokat mentünk meredeken lefelé:
Nem mindig tűnt úgy, hogy közeledik a cél:
Még mindig lefelé:
Jöttek lányok is ;)
Itt értük el a sholát, és kezdtünk felfelé menni:
Felértünk az egyik hegyre:
Már csak a másik hegyet (balra elöl) kellett meghódítani:
Találtunk egy medencecsontot is:
Itt látszik jobban, hogy hol is van a gerincvelő útja...
Indulunk meghódítani a következő hegyet:
Először újra meredeken lefelé:
És még mindig lefelé:
Itt már láttuk a célt: szemben fent középen már láthatók a dolmenek. Néhány diák javasolta, hogy legközelebb akár egy zip-line (drótkötél, amin átcsúszhatnánk) is lehetne a két csúcs között...
Itt már jövünk felfelé újra:
Itt pedig ezek a többezeréves építmények - nem tudni pontosan, milyen spirituális (mert hogy valami olyan, az biztos) célt szolgáltak:
A csapat többi tagja is megérkezik, közben látszik, hogy honnan jöttünk:
Nemcsak felfelé érdemes nézni:
Még több dolmen:
És még több... azok az "igaziak" egyébként, amelynek ilyen lapos kő van a tetején:
Fizikatanár kollégánk:
Az ebédhez lehetett kis hűvöset is találni:
Azért itt jó volt kb. egy órát pihenni:
A 10.-es srácok is kellemesen elfáradtak, innentől már csak kb. 2-2,5 óra volt hátra:
Amikor továbbindultunk ebéd után, sűrű sholában vezetett az utunk, ahol ilyen vadméhkasokat is láttunk:
Nagyon fülledt volt itt, ahogy közelítettünk a patakhoz:
Jeremi a vízesésnél:
A lúzerkinézetű betűrt zokni a piócák ellen kellett ;)
Itt már a kör kb. 330. fokánál járva újra elértük a civilizációt ;)
Itt lehet látni jól, hogy a baloldali hegytetőn jártunk 9 óra körül, a jobboldali hegytetőn 11 körül, a kép pedig 13:30 körül készült.
Hangyák kiváló szeműeknek:
A faluhoz közel már más növények is megjelentek: virágok...
Aki végignézte eddig a képeket, talán tudott velem túrázni egy kicsit, még ha a fülledtséget, kellemes szellőt nem is lehetett teljesen érezni.
Élmény volt így is Balázs! Köszi Sok hasonló programot kívánok szeretettel! Lucia
VálaszTörlés