33) Múzeumlátogatás kilencedikesekkel

Kodaikanalnak igazából egy múzeuma van, ami az itteni élővilágot mutatja be, és igazából (szerintem) az elmúlt 30 évben sokat nem változtattak rajta a megalapítás óta... Egy Sacred Heart College nevű hely az üzemeltetője, azaz a katolikus fenntartású Szent Szív Főiskola.

A kilencedikesekkel látogattunk el ide egyik délután biológiatanárnő kolléganőnk szervezésében.

A tanárkísérők: Sunitha (biológia-kémia szakos, egyébként ő lakik a "régi" házunkban, és az ő kislánya Andrea egyik óvodása), Jill (egészségtant tanít), Priscilla (tamil- és zongoratanár), Imre (nyelvész, most történelmet tanít) és Pema (butháni dzongka nyelvtanár, ő az ún. advisor-társam).

Csatlakozik B, a hittantanár is :)

A helyi főiskola egyik papja mutatta be nekünk a múzeumot:

A kitömött, ill. "tartósított" állatok többsége valóban a '80-as évekből származik:

Már csak a tamil írás miatt is érdekes feliratok:

Ms. Sunitha kérdi Kyrant, hogy ugye jegyzetelt :)

Állítólag csak Kodaikanal környékén megtalálható fajok kerültek kiállításra, bár pl. tigris mostanában már biztosan nincs:

Nagyobb...

...és kisebb maradak:

Bison (az itt őshonos bölény) van bőven mindenfelé, bár a saját lakásunk környékén mostanában nem sétálnak...

Mérsékelten érdeklődő diákjaink:

Nemcsak állatok vannak:

Vaddiszó, ló, tigris, párduc, krokodil és emberi koponyák:

Itt még azt is elolvashatjátok, hogy mi a különbség mérges kígyók tekintetében a venomous és a poisonous között ;)

Egy ősrégi Kodai-térkép zárja a kiállítást, amikor még kb. harmadennyi lakosa volt a városnak, és tizedennyi terület volt beépítve:

32) D-hike from Kukkal to Kuthurai Aru Dam, azaz egésznapos túra a hegyről le az alföldre!

Erről a fantasztikus szezonzáró túráról posztoltam már néhány képsorozatot a FB-on, de szeretném, ha itt is meglenne, ill. egyik diákom édesapjától még egy videót is kaptam, mindenkit biztatok az aktív linkek használatára :)

 Reggel 6:30-kor indultunk busszal Kodiból, hogy kb. 8-kor elinduljon az egésznapos túránk a Kukkal-tó partjától, célunk pedig az ún. Kuthurai Aru Dam volt, ami egy lópatkó alakú víztározó az alföldön. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert tudjátok, mi 2100 m magasan élünk, Kukkal 1890 m-nél fekszik, az alföld pedig kb. 300 m tengerszint felett, így bizony szinte az egész napunk "downhill" volt, hiszen másfél km-nyi (!) szintkülönbséget meg kellett tenni.

 Nagyon élveztük, bár néha jó lett volna felfelé is menni, hogy az izmaink másféle módon is használódjanak, de csodálatos élményünk volt sziklákon ugrálva, sima erdei úton lépkedve, kávéültetvények között sétálva, többször is folyót átszelve (néha hídon, néha cipőt levetve átgázolva, néha óvatosan köveket keresve lépkedve)...
A legnagyobb ajándék pedig a két fürdési lehetőség volt, egyik ebédszünetben, másik pedig már utunk végefelé.

A napnak más sikerélménye is volt számomra: egyik átkelőnél egyik kilencedikes diákom elveszítette mindkét cipőjét, és elvitte a vízesés... mindenki sápítozott, hogy szegény, milyen nehéz lesz mezítláb még kb. 4 órát menni lefelé... de a videós apukával úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk annyiban, lemegyünk megnézni. Csak kb. 10 méteres volt a vízesés, és utána volt egy kis zárt öböl, ott kezdtük keresni, hátha nem vitte tovább a víz. Shanki meg is látta az egyik cipőt, mire én beúsztam, és kihoztam, és a vízből (azt a partról nem lehetett volna) pedig megláttam a párját is egy szikla mögé beszorulva :) Így meglett mindkét cipő, még ha nedvesen is, de Ravinak mégsem kellett mezítláb folytatnia a túrát.
A második fürdőhelyen pedig még ugrálni is tudtunk különféle formációkban (érdemes a videót megnézni):

Ezzel a túrával van 3A, 3B, 2C és 3D-túrám, amivel szerintem teljesítettem a Tahr-pin követelményeit, így február elején irány a Tahr-camp! Azért írom, hogy szerintem, mert hivatalosan eggyel több C kellene, de nekem meg B-ből is, meg A-ból is (kettővel!) több van, mint a szükséges minimum, így a "törvény lelke" alapján rendben lehet, a "törvény betűjét" majd meglátjuk, de januárban úgyis lesz egy ún. "conditioning" C-túra a tábor előtt, így szerintem minden szempontból rendben lesz :)

31) Spirit Week

Az ún. Spirit Weekről posztoltunk már a FB-n, de hadd gyűjtsem össze itt is. Igazából az egész hét arról szól, hogy a normál iskolai rutin mellett minden nap valami mókás jelmezbe lehet iskolába jönni, tehát nem ciki pl. egy egész napot pizsamában végigülni, vagy idétlen hajjal, vagy éppen 2-3 osztálytársaddal hasonlóan összeöltözve.
Így volt a hétfő ún. Wacky Hair Day:

A kedd pizsamanap - otthonról elindulva:

 Gimisek is:

A szerda ikernap:

 Magyar hölgyek ala'C&A:

Szintén kollégák (kár, hogy piros pólójuk hátán a Keep Kodai clean felirat nem látszik):

A gimiseknél pedig ún. homeroom-wars volt, ami azt jelenti, hogy az egyes advisee-csoportoknak kellett egy-egy témát kitalálni, és azt minél kreatívabban megjeleníteni. A legjobbak díjat kaptak, köztük mi is :)
Azt találták ki ugyanis az enyémek, hogy összesen a két tanárral együtt 13-an vagyunk, így legyünk Jézus és tanítványai! Engem akartak Jézusnak... belementünk, és nagyon helyesek voltak végül, még akkor is, ha néhányuk inkább néz ki jedi-lovagnak, mint tanítványak :)
Sorban állnak: Rishi, Adrin, Tanvi, Diya, Mr. Balazs, Natan, Anshuman, Abhinav, Genes, elöl: Shivanshu, Vishan, Alan és Mr. Pema

Ahogy látjátok, Jézusnak egy buddhista tanítványa is volt - imádom! Mr. Pema egyébként ennek a napnak a reggelén direkt ezért (!) vette ezt a köpenyt. Az én sálamon hátul a missziói parancs volt, elöl pedig csak annyi: Love one another! azaz Szeressétek egymást!

A csütörtök ún. karakter-nap, klasszikus farsangi hangulat csinos kolléganőkkel:

 Magyar kollégákkal - nálam ők az abszolút győztesek: Hook kapitány és Piroska nagymamája ;)

Pénteken pedig a Kodai nyílt kosárlabdabajnokság elődöntője volt, ezért aznapra a szurkolói öltözék volt feladva.

 

Az indiaiaknak mániájuk, hogy minden mérkőzésen, vagy bármilyen sporteseményen van egy ún. díszvendég. Sangeetha kolleganőm - aki az este konferansziéja volt - úgy jött oda hozzám mikrofonnal a kezében a kezdő sípszó előtt, hogy ma én leszek a díszvendég... mire ellenkezhettem volna, már el is kezdte üdvözölni a közönséget, és bejelentett engem... gondolom, mint fehér arcot... alapvetően kellemetlennek éreztem a tényt, de aztán - kész helyzet elé állítva nem is nagyon tehettem mást - szívesen fogtam kezet mindkét csapat tagjaival és kívántam jó játékot nekik ;)

Ügyesek voltak a srácok és a lányok is, mindkét szenior csapat megnyerte a tornát:

Akkum volt az egyik legjobb:

Az este legjobb figurája az iskola kabalája volt, ez a bizonyos bison, aki végig biztatta a csapatokat, egyébként egy 10.-es diák: Jeremi.

A Spirit Week zárásaként álljon itt az a video, ami a Let's Celebrate Kodai! kapta, hiszen valóban arról vallanak benne diákok, kollégák, hogy mit is szeretünk ebben az iskolában: mi is Istennek tudunk hálát adni azért, hogy itt élhetünk és dolgozhatunk!

30) Barátok

Igazából egész ittlétünk alatt azért imádkoztunk, hogy gyerekeinknek legyenek barátaik. Az elmúlt hetekben úgy tűnt, hogy egy helyes szingapúri családdal sikerült összebarátkozni, és nemcsak a felnőtteknek, hanem (főleg) a lányoknak is.

Voltak már többször együtt gymben edzeni, szoktunk együtt vacsorázni a suliban, ill. Boróka az egyik ikerlánnyal (Ruth/Rachel) együtt jár zenetanárhoz: Bo fuvolázik, Rachel klarinétozik, mindketten most kezdték, de lelkesen járnak extra gyakorlásra is. Barbi (Jóék lánya) természetesen a kapocs, hiszen igazából az ő osztálytársai a lányok 8.-ban, még ha egy fejjel alacsonyabbak is Borókánál ;) Nagy segítséget jelentenek ebben az Angelikáék által szervezett ifjúsági alkalmak is! Hálásak vagyunk érte!
A szülők is nagyon helyes pár, kollégiumi nevelőként jöttek, mindketten tanárok, ill. Ravi, az apuka lelkész is.
A feleség, Kezia egy tündér, mindig mindenkinek jót akar, süt-főz, segít, ezért is volt jó, hogy mi tudtuk őket előbb meghívni, örültünk, hogy el tudott jönni mindkét család (Angelikáék is) egy délutánra hozzánk, Andrea finomakat sütött.

Szerintem nagyon helyesek, amikor így négyen együtt mozognak, tegnap este a kollégiumi táncversenyre is együtt mentek:

Olivért egyébként már év eleje óta megszerette Ravi bátyánk, fociztak is már együtt sokszor, most éppen pumpát hozott, hogy O. labdáját újra használhatóvá tegye:

 

 Olivér barátai egyébként a focis FB-poszton láthatók itt, ide csak két képet másolok:

 Donald tényleg nagyon érti a dolgát és a srácok nyelvét, jó, hogy a foci (komoly edzés!) mellett karakterformálás is van. O. guggol fehérben, és ha kérdezik, akkor Liamet (bal szélen) és Tarunt (középen szürke pólóban) nevezi meg barátainak, ill. Nathan (világoskékben) is volt már nálunk. A kicsi Sammy (az edző legkisebb fia) kapucniban pedig még csak elsős, de zseniális focista!

Itt nálunk a magyar fiúk: András és Ádám Olivérrel

 A kedves szingapúri család - van még két nagyobb gyerekük is, a fiuk májusban érettségizett, és most katona, a nagylányuk pedig 11.-es, és jó focista!

Jó hangulatú délutánunk volt:

 Az mutatja, hogy mennyire kedvelünk valakit, hogy megkínáljuk-e pálinkával. Megkínáltuk :)