29) D-túrák

A félév vége felé az ún. hiking-program is a vége felé jár, ami azt jelenti, hogy ilyenkor már csak hosszabb, egész napos túrákat lehet vállalni. Néhányan teljesítménytúrának is nevezik ezeket, holott nem feltétlenül haladnak nehezebb terepen, mint mondjuk egy B- vagy egy C-túra, csak sokkal hosszabbak, és ezért tényleg jobb állóképességet kívánnak.
Illetve az is újdonság, hogy szeptember második felében megérkezett a monszun. Minden rosszban van valami jó, így hál'Istennek eddig eléggé kiszámítható volt, ami könnyebbséget jelentett mindenféle program tervezésében. Ezt egész pontosan azt jelenti, hogy a reggelek mindig tiszták voltak, és szinte mindig napsütésre ébredtünk (ami hihetetlen sokat jelent az iskolába induláskor!), majd ebéd után elkezdtek gyülekezni a felhők, és szinte mindig esőben fejeztük be a tanítást 16:20-kor, ill. éjszaka még nagyobb zuhé' érkezett. Aztán reggel újra napsütés, és így tovább...
Ez a túrákkal kapcsolatban is azt jelentette, hogy a szép délelőttök után azért használtuk az esőkabátunkat is ;)

 Itt egy olyan túrára indultunk, ami körülöleli az egész Kumbur-völgyet. Kodiból korán (6:30-kor) indultunk busszal, hogy az elvigyen bennünket Mannavanurba (aki szeretné, itt követheti a térképen), majd onnan valóban megkerültük az egész völgyet, itt a felső képen látható jobb felső sziklánál terveztünk ebédelni...
Iszonyú komplex túra lett végül, hiszen rengetegféle típusú úton mentünk: murván, aszfalton, földúton, sárban, tövisek közt, vízesésnél, sőt, folyón átkelve... másztunk indák alatt, ahol pár láttuk, hogy van egy kis ösvény, de iszonyatosan be volt nőve, hál'Istennek Rudy, a svájci vezető kollégánk nem ismer lehetetlent, és nem véletlenül él már itt 19 éve, így ő mindig talált egy utat, ahol továbbmehettünk. Igaz, hogy ez néha kegyetlen meredek volt felfelé, vagy éppen annyira meredek lefelé, de végül egyszer sem tévedtünk el :)
Így keltünk át a folyón:

Ilyen a kipirult arcú túrázó egy vízesés előtt:

 Ilyen nyitott téren a legkönnyebb menni, végül 23 km-t mentünk összesen.

 Itt lehet követni a térkép bal oldalán, hogy milyen kört is tettünk meg: Mannavanurból indulva Kumbur felé zegzugokon és nagy szintkülönbségeket át, majd délután 3 körül érkeztünk Kilavaraiba, ahol ajándékként éltük meg, hogy ihattunk egy remek teát 10 rúpiáért (bárhol ennyi Indiában az utcán...), ami erőt adott, hogy még két órát sétáljunk, immár esőben és immár aszfaltúton Poondiba, ahol várt bennünket a busz, hogy másfél óra alatt hazahozzon bennünket Kodiba.

Az újabb D-túránk útvonala is látszik ezen a térképen, a mostani hétvégén az ún. Poombarai-Pallangi-útvonalon mentünk.
Poombarai az a falu, ahol Olivérék voltak osztálykirándulnáson, kb. 45 percre tőlünk, ide vitt el bennünket tegnap reggel a busz. Innen indultunk meredeken lefelé a völgy aljáig, kb. 1000 métert (!) ereszkedve. Itt reggeliztünk:

 Két vezetőnk, a zöld fejkendős Rudy (fent), és Kevin (lent):

 Itt is meglehetősen sokféle talajtípus és ösvényméret került elénk, pl. sár, amivel lefelé nem volt mindig könnyű megküzdeni:

 Nyíltabb terep:

 Sűrűsödik:

 Erdő a javából, ez az ún. természetes shola:

 Több kávécserjét is láttunk, nem tűnt telepítettnek:

 Itt már néhány kávészem meg is érett:

 Ez pedig két teljesen érett kávészem:

  A Gundar-folyó egy pontján keltünk át, ahol ebédelnünk kellett volna, de olyan jó tempót mentünk, hogy 10 óra körül már itt voltunk, így kicsit pihentünk, aztán indultunk tovább.

 A tizedikes srácok a vízben, a kilencedikesek éppen próbálnak átkelni a drótkötél segítségével:

Krishnának így sikerült:

 Shreyas kezén egy pióca (azt hittük, többel fogunk találkozni):

 Nem rossz hely:

 Aztán innentől folyamatosan uphill, azaz kizárólag felfelé mentünk, hiszen azt a szintkülönbséget visszafelé is meg kellett tenni, így már dél előtt eljutottunk Pallangiba, ahol gyorsan megebédeltünk, viszont pihenni nagyon nem tudtunk, mert megérkezett az eső, így inkább indultunk tovább. Ha a fenti térképet nézitek, még onnan haza kellett érnünk Kodaikanalba. Nagyon jó tempót mentünk, kereken 30 km volt az út!
Útközben ilyen kátyúmegoldást is láttunk, zsákostul letett cement, ez azért nagyon indiai megoldás...

 Éppen délutáni esőszünet, de pára mindenütt:

 Pára és a sárga trombitavirág:

 A délutáni szakasz dzsekiben és sárban:

Év elején még nem gondoltam volna, hogy szeretnék Tahr-pint (tudjátok, a magas túrázó teljesítményért járó hegyikecskés kitűzőt), de most már 2A, 3B, 2C és 2D-hike után ebben a fantasztikus környezetben azt gondolom, hogy hadd jöjjön: úgyhogy megyek jövő héten is, hogy teljesítem az utolsó szükséges D-túrát :)