Elhagyva a nyugatias Goát, magunk mögött hagyva a portugálok által épített keresztyén templomokat, elindultunk az "Aranyháromszögnek" nevezett turistaúton. Bár kilométerben nem tűnt olyan soknak, mégis közel félnapokat töltöttünk autóban, hogy egyik városból eljussunk a másikba.
Delhiből indulva az első állomásunk Vrindavan volt, a 183 km-t kb. három óra alatt tettük meg. A hindu hagyományok szerint Krishna ezen a helyen töltötte a gyerekkorát. A település ezért jelentős zarándokhely, állítólag a városban 5000 templom, imahely van. Mi "csak" a három templomot néztük meg, így is a kisebb kulturális sokk és a déli pihenő előtti rohanás megviselt mindannyiunkat. (Délben ugyanis bezárnak a templomok, az istenségek, a papok is megpihennek, és általában csak 3-4 óra körül nyitnak ki újra.)
A Govind Dev Temple (Sri Radha Govinda Temple), a vörös homokkőből épült templom 1590-ben készült el, teljesen eltér a hagyományos hindu építészettől. Eredetileg hét emeletes volt, de a a mogul uralom, Aurangzeb (róla még később teszünk említést) uralkodása idején a muzulmánok lerombolták a felső négyet szintet, tönkretették az oltárt. A benne lévő istenséget kimenekítették, és végül Jaipurban emeltek új templomot számára.
A Rangaji templom a a 19. században épült, dravidán stílusban, a Dél-Indiában is jól ismert gopuramokkal.
Állítólag nagyon sok özvegy jön ide élni, hiszen, ha nincsen gyermekük, nincs, aki eltartsa őket, ezért segélyekből és adományokból élnek (de nem koldulhatnak!), és egyetlen feladatuk, hogy az istenséget dícsérjék, neki énekeljenek.
Még ugyanezen a napon, 2018. utolsó napján érkeztünk meg Agrába, ahol mi szülők már 15 évvel ezelőtt - akkor karácsonykor - jártunk, de most örültünk, hogy a gyerekeinkkel is megnézhettük a világ egyik csodáját.
A 16-17. századi mogul építészet szinte minden darabja csodálatos, de ez a fehér márványból és elefántcsontból készült síremlék kiemelkedik mind közül, nem véletlenül vált a világörökség részévé (a hivatalos oldal). A megóvása nyilván sokba kerül, de sajátos indiai szokásnak látjuk az indiai és külföldi belépő díj jelentős megkülönböztetését. Bár a magába a mauzóleumba egységesen 200 INR a belépő, a Taj Mahal területére az indiaiak jegye mindössze 50 INR, addig a külföldiektől 1.100 INR-t várnak el 😡. A tartózkodási engedélyünket felháborodásunk ellenére 15 éve nem fogadták el, így most nem kevés megelégedettséggel töltött el minket, hogy a néhány éve életben lévő ún. Aadhar kártyánkat (különféle adatokat tartalmazó, hivatalos indiai személyazonosító kártya, tényleg mindenre jó, kb. mint az amerikai Social Security Number) elismerték, és indiai áron mehettünk be (és később minden más turisztikai látványosságot is indiaiként tekinthettünk meg). Igaz forgatták a kártyát jobbra-balra, néztek ránk és a fényképre, de hát, ami hivatalos, az hivatalos. Ba kulcsmondata volt: "We live here, we work here, we pay taxes here."
Tehát a jegyvétel és a sorbanállás (külföldieknek fenntartott sorban 😜), biztonsági ellenőrzés után végül közelebb kerülhettünk ahhoz, amit Shah Dzsahan - az Indiában uralkodó mogul dinasztia ötödik uralkodója - építettett kedvenc, harmadik feleségének, Mumtaz Mahal földi maradványainak. A történetírók szerint különlegesen szoros kapcsolatban álltak, felesége sokfele elkísérte, végül egyik utukon, a 13. (!) gyermek születése közben halt meg. Halála megviselte az uralkodót, és lám, mi született ebből a mély gyászból...
A mauzóleumot a főkapun keresztül közelíthettük meg. A Taj Mahal komplexumot 22 éven át (magát a fehér csodát 17 évig) építették, erre utalnak a főkapu tetején lévő fehér minikupolák: tessék megszámolni! A hatalmas kertben éltek az építők, képen oldalt látható néhány "lakás", hidegben szőnyegekkel "zárták" be a fülkéket (és igen, itt télen ha nem is fagy, de központi fűtés hiányában elég hideg van).
Tratatatammm!
A szimmetria jegyében a Taj Mahal egyik oldalán ma is aktív mecset áll (ezért péntekenként a Taj Mahal nem látogatható), a másik oldalon pedig az ugyanúgy felépített "vendégház".
Shah Dzsahan uralkodását a mogul birodalom fénykorának is tartják, ez az építészetben is megmutatkozik. Mégis, halálát megelőzően nyolc évvel a fia, Aurangzeb vette át az uralmat, aki apját az agrai Vörös Erődben tartotta házi őrizetben. Csupán az ablakból gyönyörködhetett élete egyik főművében...
mi pedig élőben látogathattuk meg!
(MA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése