Már lassan két hete visszajöttünk Kodaiba, és még nem készült el a nyaralásos beszámoló... Az elindult félév jól elterelte a figyelmünket, másrészt a többszáz képből nagyon nehéz párat kiválasztani.
Visszatekintve (is) úgy látjuk, hogy élményekben gazdag, de pihenéssel teli hat hetünk volt, ahol valóban India különböző arcait és nevezetességeit nézhettük meg a gyerekekkel együtt.
Kezdjük ott, hogy (amíg Ba Magyarországon volt) iskolazárás után Andrea és a gyerekek Mumbaiba repültek egy régenlátott kedves családhoz. Végre találkozhattak Suchitrával, akivel Andrea együtt tanított az alsóban, Pratappal, aki hegedűművészként és zenetanárként dolgozott Kodiban, és fiukkal, Noáhval, akit Andrea még öt-hqtodikosként tanított, most pedig saját zeneiskolát vezet.
Nagyon kedvesen elkényeztettek bennüneket (sőt még a wifi is a legjobb volt Indiában O. szerint), ráadásul olyan nevezetességeket is láttunk, melyeknek a létezésére mi szülők nem is emlékeztünk. Ugyan az első napot autóban töltöttük, hogy eljussunk az India Gate-ig és vissza, amiről aztán fényképet sem sikerült készíteni, mert épp a tengerészet hatalmas színpadot építettetett fel... A forgalom és szmog viszont szinte kézzel fogható volt 😒
Második nap viszont igen izgalmasra sikerült, hiszen a Nemzeti Parkon belül található Kanheri Caveshez (barlangokhoz) mentünk, ahol több mint 100, buddhista szerzetesek által kivájt barlang található. A barlangok keletkezésének idejét Kr.e. 1. század - Kr. u. 5-6. századra teszik. A barlangok egy része istentiszteleti, meditációs célt szolgált, más része feltehetően a szerzetesek lakhelyéül szolgált.
Délután pedig a Global Vipassana Pagodába mentünk, amely 1997-2006 között készült el. A burmai jellegű építészet és a hindu dallamokra hasonlító buddhista meditációs "zene" különleges keverékét tapasztalhattuk meg. A hozzá csatlakozó kiállításhoz kapcsolódóan pedig egy kicsit lehetett beszélgetni Buddha életéről és a buddhisták szemléletéről. (Érdekességként megemlítenénk, hogy a Darjeelingből származó Suchitra édesapja buddhista, édesanyja hindu, ő pedig szintén darjeelingi férjével együtt felvette a keresztyénséget, azon belül a katolikus gyülekezetbe járnak.)
Indulás előtt pedig még maradt egy kis idő az "igazi" tibeti momo elkészítésére is 😂
Ezután újabb kaland következett, hiszen Goába 12 órás (!) vonatúttal készültünk. Már hajnalban jött az sms, hogy a vonat késni fog kb. egy órát... Az állomás a régi KöKire hasonlított, a feliratok hindiül voltak, és hiába vártunk, a vonat sehol sem volt kiírva. Így, mint a pióca rátapadtunk egy párra, akik szintén Goára készültek, nehogy rossz vonatra szálljunk fel (ilyenkor ugye ugyanarra a vágányra simán jön más vonat, anélkül, hogy a feliratot megváltoztatnák, tehát nagyon kell figyelni). A gyerekek egy ideig lelkesen figyelték, ahogy a patkányok rohangálnak a vágányok között, döbbenettel nézték a zsúfolt elővárosi vonatokat, de azért jól elfáradtak a várakozásban. Összességében hősiesen viselték, hogy a vonat végül közel 4 óra késéssel indult el. Miután már sikerült felszállni a jó vonatra, némi megkönnyebbülés következett. Egészen addig, amíg el nem kezdték rendszeresen félreállítani a vonatot, hogy az ellenvonatokat bevárja - így a további késés bejósolhatóvá vált. De nem volt internet, a telefon lemerülőben, besötétedett, az állomások nem voltak kivilágítva, az utaskísérő kalauz sehol - szóval volt némi aggodalom, hogy az esti 8 óra helyett mikor és hol szállunk majd le... De mint a korábbi bejegyzésekből olvasható volt, a továbbiak nagyon jól alakultak 😉
Ezt követően ugrunk pár hetet, hiszen Goában több, mint három hetet töltött a család immár négyesben. A megérdemelt pihenés után viszont már ideje volt egy kis "kulturálódásra", turistáskodásra is, és elindultunk a híres "Arany háromszög"-höz.
(MA)
Visszatekintve (is) úgy látjuk, hogy élményekben gazdag, de pihenéssel teli hat hetünk volt, ahol valóban India különböző arcait és nevezetességeit nézhettük meg a gyerekekkel együtt.
Kezdjük ott, hogy (amíg Ba Magyarországon volt) iskolazárás után Andrea és a gyerekek Mumbaiba repültek egy régenlátott kedves családhoz. Végre találkozhattak Suchitrával, akivel Andrea együtt tanított az alsóban, Pratappal, aki hegedűművészként és zenetanárként dolgozott Kodiban, és fiukkal, Noáhval, akit Andrea még öt-hqtodikosként tanított, most pedig saját zeneiskolát vezet.
Nagyon kedvesen elkényeztettek bennüneket (sőt még a wifi is a legjobb volt Indiában O. szerint), ráadásul olyan nevezetességeket is láttunk, melyeknek a létezésére mi szülők nem is emlékeztünk. Ugyan az első napot autóban töltöttük, hogy eljussunk az India Gate-ig és vissza, amiről aztán fényképet sem sikerült készíteni, mert épp a tengerészet hatalmas színpadot építettetett fel... A forgalom és szmog viszont szinte kézzel fogható volt 😒
Második nap viszont igen izgalmasra sikerült, hiszen a Nemzeti Parkon belül található Kanheri Caveshez (barlangokhoz) mentünk, ahol több mint 100, buddhista szerzetesek által kivájt barlang található. A barlangok keletkezésének idejét Kr.e. 1. század - Kr. u. 5-6. századra teszik. A barlangok egy része istentiszteleti, meditációs célt szolgált, más része feltehetően a szerzetesek lakhelyéül szolgált.
Délután pedig a Global Vipassana Pagodába mentünk, amely 1997-2006 között készült el. A burmai jellegű építészet és a hindu dallamokra hasonlító buddhista meditációs "zene" különleges keverékét tapasztalhattuk meg. A hozzá csatlakozó kiállításhoz kapcsolódóan pedig egy kicsit lehetett beszélgetni Buddha életéről és a buddhisták szemléletéről. (Érdekességként megemlítenénk, hogy a Darjeelingből származó Suchitra édesapja buddhista, édesanyja hindu, ő pedig szintén darjeelingi férjével együtt felvette a keresztyénséget, azon belül a katolikus gyülekezetbe járnak.)
Indulás előtt pedig még maradt egy kis idő az "igazi" tibeti momo elkészítésére is 😂
Ezután újabb kaland következett, hiszen Goába 12 órás (!) vonatúttal készültünk. Már hajnalban jött az sms, hogy a vonat késni fog kb. egy órát... Az állomás a régi KöKire hasonlított, a feliratok hindiül voltak, és hiába vártunk, a vonat sehol sem volt kiírva. Így, mint a pióca rátapadtunk egy párra, akik szintén Goára készültek, nehogy rossz vonatra szálljunk fel (ilyenkor ugye ugyanarra a vágányra simán jön más vonat, anélkül, hogy a feliratot megváltoztatnák, tehát nagyon kell figyelni). A gyerekek egy ideig lelkesen figyelték, ahogy a patkányok rohangálnak a vágányok között, döbbenettel nézték a zsúfolt elővárosi vonatokat, de azért jól elfáradtak a várakozásban. Összességében hősiesen viselték, hogy a vonat végül közel 4 óra késéssel indult el. Miután már sikerült felszállni a jó vonatra, némi megkönnyebbülés következett. Egészen addig, amíg el nem kezdték rendszeresen félreállítani a vonatot, hogy az ellenvonatokat bevárja - így a további késés bejósolhatóvá vált. De nem volt internet, a telefon lemerülőben, besötétedett, az állomások nem voltak kivilágítva, az utaskísérő kalauz sehol - szóval volt némi aggodalom, hogy az esti 8 óra helyett mikor és hol szállunk majd le... De mint a korábbi bejegyzésekből olvasható volt, a továbbiak nagyon jól alakultak 😉
Ezt követően ugrunk pár hetet, hiszen Goában több, mint három hetet töltött a család immár négyesben. A megérdemelt pihenés után viszont már ideje volt egy kis "kulturálódásra", turistáskodásra is, és elindultunk a híres "Arany háromszög"-höz.
(MA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése