Jaipur - Rajastan állam egyik gyöngyszemét rózsaszín városnak is hívják (Boróka érthetetlenségére, szerinte a pink nem ilyen), mert a 19. században a walesi herceg látogatásának tiszteletére rózsaszínűre festették az épületeket.
A város állítólag India első megtervezett (!) városa, az Amber Erődből telepítették át a fővárost erre a területre a növekvő lakosság és az egyre szűkösebb vízkészletek miatt.
A Hawa Mahalt (~"Szelek Palotája") ezúttal csak kívülről szemléltük meg. Az épületet 1799-ben Sawai Pratap Singh nyári palotának építette. Az uralkodó család nőtagjai, háremhölgyei ezekből az ablakokból szemlélhették az utcán történteket anélkül, hogy őket bárki is meglátta volna. Az ablakokon át befúvó szél adta a palotának a kellemes hűvösséget. Egyesek szerint az épület Krishna koronájára emlékeztet.
Az uralkodók alapvetően nem itt, hanem a városi palotában éltek. A palotát az 1730-as években építették, amikor leköltöztek az erődből.
A palotának csak egy kisebb része látogatható, a másik részében (a kapun túl) az élő leszármazottak laknak, akik a maharadzsa címet ugyan öröklik, de hivatalosan politikai hatalmuk már nincsen.
A Jantar Mantar csillagvizsgálóba csak a fiúk mentek be, mert Boróka még az előző napi hasfájás és ehhez kapcsolódó koplalás miatt igen gyengének érezte magát. A legkülönfélébb asztrológiai eszközöket használták arra a 18. század elején, hogy megállapítsák a nap, s a csillagok állását, s abból időre, időjárásra, születésre, esküvői időpontokra, stb. következtessenek.
Ezután az Amber Erődhöz indultunk, amire Balázs egyáltalán nem emlékezett, Andrea pedig csak arra, hogy majd itt fognak elefántogolni... de sajnos hagytuk magunkat a sofőrünk révén lebeszélni magunkat (persze kizárólag az állatvédők miatt 😉). Aki szintén be szeretne pillantani a várba, az kattintson ide - megéri!
Amer (vagy Amber) eredetileg Rajasthan állam fővárosa volt, az erőd építésébe1592-ben Raja Man Singh kezdett bele, aki Akbar hadseregének főparancsnoka volt. Majd további építkezések során, főleg a 17. században I. Jai Singh idejében készült palotarészek tették méginkább lenyűgözővé, a hindu és mogul építészet sajátos keverékévé.
A nyilvános meghallgatások fogadótermét követően jutunk be a maharadzsák belső udvaraiba. A háromemeletes kapun keresztül - mely Ganeshat, az elefántfejű istent ábrázolja - a Dil-e-aaramnak nevezett kertbe jutunk, ami viszont a mogul építészet és kertépítés jegyeit hordozza magán.
Diwani-i-Khas a bejárattól balra, az épület egyik fele a magánmeghallgatások színehelye. A másik felén található a Sheesh Mahal, amit tükörpalotának is neveznek, hiszen jellegzetességei az üveggel (tükörrel) és különféle drágakövekkel kirakott díszítése, valamint a márványfaragások. Az elbeszélések szerint a királynő nagyon szeretette nézni a csillagokat, de mivel akkoriban nem volt illendő az éjszakát szabad ég alatt tölteni, ezért - ha este meggyújtottak két gyertyát - olyan, mintha ezernyi csillag vette volna körül az úrnőt. Egy másik legenda szerint viszont a király szívesen áttelepült ide télen, hiszen a gyertyák visszatürköződései meleget is szolgáltattak a hűvösebb éjszakákon. Így vagy úgy, de gyönyörű, sajnos ma már csak kívülről látogatható.
A vezetőnk, Kiran éppen a "mágikus virágokat" mutatja, azaz, ha megfelelően takarjuk le a virág egy-egy részét, akkor olyanokat láthatunk, mint pillangó, elefánt ormány, skorpió, lótuszvirág, stb...
Az alábbi képen a felső szint ismét a hölgyeké, akik innen - észrevétlenül - figyelhették az érkező hercegeket és lovagokat😉
A tükörpalotával szemben, a kert túloldalán voltak a királyi család nőtagjainak magánszobái.
És lassan továbbállunk, elköszönünk ezektől a csodálatos rajasztáni emberektől...
Köszönjük a figyelmet. Ma is belevalók voltunk 😀
(MA)
A város állítólag India első megtervezett (!) városa, az Amber Erődből telepítették át a fővárost erre a területre a növekvő lakosság és az egyre szűkösebb vízkészletek miatt.
A Hawa Mahalt (~"Szelek Palotája") ezúttal csak kívülről szemléltük meg. Az épületet 1799-ben Sawai Pratap Singh nyári palotának építette. Az uralkodó család nőtagjai, háremhölgyei ezekből az ablakokból szemlélhették az utcán történteket anélkül, hogy őket bárki is meglátta volna. Az ablakokon át befúvó szél adta a palotának a kellemes hűvösséget. Egyesek szerint az épület Krishna koronájára emlékeztet.
 |
Az uralkodók alapvetően nem itt, hanem a városi palotában éltek. A palotát az 1730-as években építették, amikor leköltöztek az erődből.
A palotának csak egy kisebb része látogatható, a másik részében (a kapun túl) az élő leszármazottak laknak, akik a maharadzsa címet ugyan öröklik, de hivatalosan politikai hatalmuk már nincsen.
A Jantar Mantar csillagvizsgálóba csak a fiúk mentek be, mert Boróka még az előző napi hasfájás és ehhez kapcsolódó koplalás miatt igen gyengének érezte magát. A legkülönfélébb asztrológiai eszközöket használták arra a 18. század elején, hogy megállapítsák a nap, s a csillagok állását, s abból időre, időjárásra, születésre, esküvői időpontokra, stb. következtessenek.
Ezután az Amber Erődhöz indultunk, amire Balázs egyáltalán nem emlékezett, Andrea pedig csak arra, hogy majd itt fognak elefántogolni... de sajnos hagytuk magunkat a sofőrünk révén lebeszélni magunkat (persze kizárólag az állatvédők miatt 😉). Aki szintén be szeretne pillantani a várba, az kattintson ide - megéri!
Amer (vagy Amber) eredetileg Rajasthan állam fővárosa volt, az erőd építésébe1592-ben Raja Man Singh kezdett bele, aki Akbar hadseregének főparancsnoka volt. Majd további építkezések során, főleg a 17. században I. Jai Singh idejében készült palotarészek tették méginkább lenyűgözővé, a hindu és mogul építészet sajátos keverékévé.
A nyilvános meghallgatások fogadótermét követően jutunk be a maharadzsák belső udvaraiba. A háromemeletes kapun keresztül - mely Ganeshat, az elefántfejű istent ábrázolja - a Dil-e-aaramnak nevezett kertbe jutunk, ami viszont a mogul építészet és kertépítés jegyeit hordozza magán.
Diwani-i-Khas a bejárattól balra, az épület egyik fele a magánmeghallgatások színehelye. A másik felén található a Sheesh Mahal, amit tükörpalotának is neveznek, hiszen jellegzetességei az üveggel (tükörrel) és különféle drágakövekkel kirakott díszítése, valamint a márványfaragások. Az elbeszélések szerint a királynő nagyon szeretette nézni a csillagokat, de mivel akkoriban nem volt illendő az éjszakát szabad ég alatt tölteni, ezért - ha este meggyújtottak két gyertyát - olyan, mintha ezernyi csillag vette volna körül az úrnőt. Egy másik legenda szerint viszont a király szívesen áttelepült ide télen, hiszen a gyertyák visszatürköződései meleget is szolgáltattak a hűvösebb éjszakákon. Így vagy úgy, de gyönyörű, sajnos ma már csak kívülről látogatható.
A vezetőnk, Kiran éppen a "mágikus virágokat" mutatja, azaz, ha megfelelően takarjuk le a virág egy-egy részét, akkor olyanokat láthatunk, mint pillangó, elefánt ormány, skorpió, lótuszvirág, stb...
Az alábbi képen a felső szint ismét a hölgyeké, akik innen - észrevétlenül - figyelhették az érkező hercegeket és lovagokat😉
A tükörpalotával szemben, a kert túloldalán voltak a királyi család nőtagjainak magánszobái.
Továbbhaladva pedig az uralkodó palotájához jutunk, mely az erőd legrégebbi építménye, 1599-ben fejezték be.
És lassan továbbállunk, elköszönünk ezektől a csodálatos rajasztáni emberektől...
.
Köszönjük a figyelmet. Ma is belevalók voltunk 😀
(MA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése