50) Republic Day, azaz India alkotmányának ünnepe

1950. január 26-án lépett életbe az a két hónappal korábban elfogadott alkotmány, amely pontot tett az indiai függetlenségi folyamat végére, és ezzel vált India a világ legnagyobb demokratikus köztársaságává.
Mivel az alkalom szombatra esik, így szabadnap sajnos nincsen, de természetesen ünnepeltünk egész iskolai közösségként szépen felöltözve, zászlófelvonással, kulturális műsorral, táncokkal, beszédekkel, ünnepi ebéddel.
Alább egy képes (és videós!) beszámoló következik, ünnepeljetek velünk!

 András lesifotós, aki az ünnepség közben (!) már túrahétvégére indult diákjaival, ill. A. egyik helyes kiscsoportosa, Andre:

Igazgatónk, Principal Corey köszönti az ünneplőket, ill. kilencedikeseim a falnál, akiket ezért tettem ide, mert 3 különböző országból vannak: Rahat bangladeshi muzulmán, Kezia nepáli keresztyén, Raoul pedig indiai (a másik kettővel ellentétben vallását nem gyakorló) hindu:

  Lehet tippelni a minta és az anyag alapján, hogy ezeket a ruhákat viselő lányok honnan származnak...

 Zászlófelvonással kezdtünk természtesen, itt még csak gyülekeztünk:

 Itt már volt mire figyelni:

 Ezt a hajak miatt teszem ide, bár itt már Neharika, egy 12.-es diák mondja a megnyitó beszédet:

 Felért a zászló, és ki is nyílt:

 Csodálatos fiatalasszonyok az immár lobogó zászlóval a háttérben:

 

 "Elegánsan elgondolkodtam..."

 Butháni (+3) diákjaink középen Mr. Pemával, a dzongkha-tanárral, akivel közösen vagyunk 9.-es advisorok. Itt az ő előadásuk:

  A kulturális műsor indiai tradicionális zenével kezdődött:

Aztán jöttek az óvodások rövid műsorukkal hihetetlen erős üzenettel, hogy miket ad nekik az új alkotmány, többek között már a lányoknak is megengedi a tanulást, stb.

 

 Az 1-2.-osok nemzeti színű felsőkben énekeltek:

Olivérék osztálya, a 3-4.-esek már az augusztusi Függetlenség napján is ügyesen táncoltak, most is örömmel készültek egész héten, ez lett belőle:

 

Borókáék néhány hetedikesekkel együtt táncoltak, bár főleg hatodikosok voltak, jól összehozta az osztályt. A. termében készültek már az elmúlt két hétben szinte minden ebédszünetben.

 

 Az észak-kelet indiaiak gyönyörűen énekeltek, és igazából az ő előadásuk alatt (nézzétek meg a videót: Sentimongla és Vilitoli egy keresztyén - merthogy ők főleg azok - dalt adott elő, míg a többiek vokáloztak. Az oldalt táncoló négyes a kilencedikes Kivi, a tizedikes Mhonbeni, a tizenegyedikes Akkum és a végzős Sophia) fogalmaztam meg magamnak igazán, hogy micsoda áldottak vagyunk, hogy egy ilyen iskolai közösségben ünnepelhetünk, ahol India hét ún. northeast-államának (Arunachal Pradesh, Assam, Manipur, Meghalaya, Mizoram, Nagaland, Tripura) 22 törzséből 9-ből vannak itt nálunk, akik a saját nyelvükön köszöntötték az indiai köztársaságot!
Borókával is arról beszélgettünk, hogy most már könnyen megismeri az arcok alapján, hogy valaki naga, és nem kínai, valaki mizo és nem koreai...

A showt rajtuk kívül még az ötödikesek vitték el hihetetlen kreatív formációjukkal, ami ugyan emlékeztet a koreaiak legyezőtáncára, mégis annyira egyedi és indiai, hogy érdemes hallgatni a videón a közönség reakcióját is!

A 10.-es Niharika és Nishith egy inspiráló beszédet mondtak, ill. Ms. Vasuki volt az ún. díszvendég szintén remek, bátorító üzenettel, akinek az iskola a nyugdíjbamenetele előtt ezzel a lehetőséggel köszönte meg a több évtizedes titkárnői munkáját:

 A kilencedikesekkel sok időt töltök együtt, sokukat különösen megkedveltem, ők egy jelenetet és egy táncot is előadtak:

 

Dr. Vishnu saját versét mondta el hindiül, ami nagy sikert aratott - arról beszélt, hogy nemcsak azok az igazi hősök, akik fegyverrel védik az országhatárt, hanem azok az édesanyák, testvérek, akik elengedik őket, és otthon rájuk gondolva is sokat tesznek a hazáért... (vagy valami ilyesmi, ha megkapom az angol átiratot, akkor frissítem a bejegyzést)

  

  Táncoltak a 11.-esek is: 

A 12.-esek, vagy ahogy itt mondják, Seniors avagy Class of 2019 már nagyon készülnek a búcsúra, a templom előtt osztályképet is készítettek, és azért még egy utolsó jót táncoltak:

Az iskolaindulóval fejeződött be az ünnepség, azóta készült egy összefoglaló videó is, és még álljon itt  néhány kép az ünnep utáni kavalkádból, amikor pl. kollégák is kipróbálják az ovisok (mentő)autóját 😀 

 További kedves indiai kollégáink: matek-, matek-, angol- és francia-szakos tanárok:

 Azt látjuk - és hálásak vagyunk érte -, hogy ez a barátság lett itt a tanév során a legerősebb, szingapúri kollégáinkkal: A. Keziával, O. Ravival:

 

Szerettünk volna közös képet készíteni a négy barátnőről is, de B. már nagyon fázott, így ez sajnos csinosan csak részben jött össze:

Az észak-keleti gyűrűben Commander Ashwin (mellette száriban felesége), aki most a téli haditengerészeti egyenruháját vette fel:

Kollégáink öltözékének sokszínűségét nem lehet megunni: Joshua dél-indiai dhotiban és ingben, Pema a butháni nemzeti viseletében (nézzétek a csizmáját!), Corey pedig kurta-pyjamaban.

 

                                                                                               Vége van már, Apa? 😂

IGEN!

Happy Republic Day, India!  

49) Januári szombati túra a Kukkal-hegygerincen

Nagyon vártam már, hogy újra induljon a túrázós időszak, bár ebben a félévben nem lesz sok belőle, hiszen az idő egyre melegszik, ahogyan a hegytetőről lefelé haladunk. Mindössze két szombat jut ún. kondicionáló túrára, hogy aztán elmehessenek táborba azok, akik teljesítették a Tahr-pinhez (tudjátok, a hegyikecskés kitűző) szükséges feltételeket.
Így indultunk most szombaton a sokak által egyik legszebbnek tartott túrára, ami a Kukkal Ridge nevet viseli. Ugye tényleg az?

Így indultunk közel másfél óra buszozás után a Kukkal tótól jó sok diákkal és

férfikollégákkal: Raja, Edwin, Rudy és András.

Aztán egy ún. Leech Shola-ba értünk be, ami piócás erdőt jelent, ezért is nem ajánlják ezt a túrát a nedvesebb őszi félévben, hanem csak a száraz januárban, így hál'Istennek nem is találkoztunk egyetlen vérszívóval sem.

Jó sokan voltunk itt még együtt, hiszen együtt indultak az A-túrások (akik csak a templomig mentek, majd vissza), a B-túrások, akik eljutottak a hegygerincig, majd vissza, és mi, a C-túrások, akik még két dombbal tovább mentünk, majd vissza 😀
Angelika és a kémiatanár Soumitri is a C-re jött:

Itt éppen felfelé a Murganak szentelt templomhoz:

Bármerre nézve csodálatos nyugalom, tiszta kék ég, jó levegő:

András fotói is szuperek az útról, itt megérkeztünk a Murga-szentélyhez:

Indultunk tovább a többieket itt már elhagyva a hegygerincen:

Tovább a gerincen, Tanvi jött mindig mögöttem:

A vezetőnk, Mr. Muniyandi a csúcson:

A következő völgy/emelkedő-kombó után aztán a C-túrások is letelepedtünk (volna), hogy OK, eddig jöttünk, innen visszamenve teljesítjük a C-követelményeket (táv, idő, szintkülönbség).
De hál'Istennek van egy hihetetlen teherbírású kollégánk, a svájci Rudy barátunk, aki a mi határainkat is igyekszik feszegetni, és azt javasolta, hogy aki szeretne, menjen még tovább vele egy újabb völgybe. A 19-ből 12-en továbbindultunk, a többiek megpihentek, és ebédjüket elfogyasztva gyűjtötték az erőt a visszafelé útra.

 Mi pedig laza fél óra múlva megérkeztünk arra a helyre, ahol mi is ebédelni készültünk, ekkor mondta Rudy, hogy maradjunk csak itt, ő még elmegy egy kicsit futni. 😆 FUTNI!?!? Értitek? Persze ez olyan komának tényleg meg sem kottyan, aki előző szombaton 85 km-t (!) futott... Őrület.

Közben egyik társunk (egy szülő) mégis elindult felfelé, hogy a többieknél várjon meg majd bennünket. Egy ideig láttuk felfelé a hegyen, aztán egy következő pillanatban ezt a két bisont (Indian gaur) láttuk meg pont abban a vonalban rohanni (!), ahol éppen Shankit utoljára láttuk:

Aztán néhány másodperc múlva újra megláttuk Shankit, ahogy megy felfelé, és a bisonok már elfutottak alatta. Huhhhh... Lentről sokkal közelebbnek tűntek, később elmondta, hogy legalább 50-60 méterre voltak tőle, de a mennydörgésszerű dobogásukra azért ő is megijedt.
Érdemes ebbe a képbe is belenagyítani, ill. hogy el tudjátok képzelni, mekkora fantasztikusan izmos óriás húsevőről van szó, itt egy videó, amit Kodi utcáján (!) vettek fel a minap.

Aztán a futókat (majdnem) megvárva indultunk is vissza, itt éppen Sid felbukkanásának örültünk:

Visszafelé is gyönyörű volt:

A templomhoz visszaérve Aaryan előtt egy olyan kis hinta látható, amelyre bizonyos ünnepekkor a Murga-bálványt szokták kitenni, hogy ő is gyönyörködjön a kilátásban. Murga egyébként a hindu mitológiában ismert Kartikeyyaként vagy itt délen Subramanyamként is, ő Shiva és Parvati egyik fia (a másik az elefántfejű Ganesha).

Az utolsó pihenőnél Angelika és a hatodikosok:

Elköszöntünk a templomtól:

Még egy utolsó pillantás egy másik hintára és a kilátásra:

Elköszöntünk a hegygerinctől is, majd az erdőn keresztül visszaértünk a buszhoz:

Köszönöm, hogy együtt kirándulhattunk! 😀