Egy KIS India: 74) Az utolsó felvonás...

India reloaded - Season 3 Episode 4.

Az utolsó felvonás – Cochin és Kodaikanal

És elérkeztünk utazásunk utolsó szakaszához, amikor is visszarepültünk Cochinba, ahol 24 órába próbáltuk a legtöbb turista látványosságot beletömni, ami korábbról kimaradt.

Ha google-ba beírjuk, hogy melyik India leggazdagabb állama, akkor Maharastra, Tamil Nadu kerül legelőre, magas GDP aránnyal járulnak hozzá az ország színvonalába. Ugyanakkor, ha beírjuk azt, hogy melyik a legfejlettebb állam, akkor bizony Kerala kerül az első helyre. Ez már meglátszott a modern, felújított repülőtéren, tisztábbnak tűnő utakon, voltak „hagyományos”, üveges boltok, turistább-barát „berendezkedés”. Gujarat után - érezhető volt a különbség.

És bár fürdőzéssel indult itt is a városnézés, a kathakali előadást semmiképp sem szerettük volna kihagyni.

A kathakali leginkább keralában elterjedt tánc, mely a 17. szd-ban terjedt el, főleg hindu vallásos történeteket jelenítettek meg. A „katha” azt jelenti történet, a »kali« pedig tánc. Speciális arcfestés, szemmozgás, mimika és mozdulatok jellemzik az előadást, ahol minden szerepet a férfiak játsszák el beszéd nélkül. A zenészek közül az egyik énekes meséli el a történetet énekes formában.

A látogatóknak már az arcfestés idejére be lehet ülni, utána pedig egy rövid betekintést adnak arról, hogy melyik szemmozgással, mozdulattal mit fejeznek ki (ld itt: https://www.facebook.com/wanderlustruraltourism/videos/lets-learn-kathakali/522820725888388/).

Ez után következett egy rövid darab, amit ugyan nem tudtunk mindig értelmezni, de így is lenyűgöző volt.

Este még sétáltunk a Fort Cochin területén, Cochin óvárosában, ami eredetileg az erőd helye volt, amit a gyerekek is nagyon élveztek. Meglepő módon most már találkoztunk turistákkal és fehér emberekkel. A keralai ételeket – halakat, prawnokat (=garnélarák) egyébként is szeretik – igen kedvelték, sajátos, de nem túl erős fűszerezése miatt. A tengerpart mellett már az árusok összepakoltak, de a bazárnegyed még nyitva volt, mintha Goán, Velencében vagy Egerben volnánk… Bár nyilván sokkal tolakodóbbak is voltak az árusok, de láthatóan adtak a turizmusra.

Ahmedabadban nem ezt tapasztaltuk. Bár a látványosságoknál néha egy-egy ember mellénk szegődött, elmondott valamit a helyi nevezetességről, templomról, istenségről - mi meg tartózkodóan bólogattunk, nehogy ránk tapadjon. De aztán 1-2 mondat után elmentek. Itt délen, vagy más turista helyen "ragadnak" az árusok ránk, amelyet mi elég nehezen tudunk elviselni. Másrészt Ahmedabadban nehéz volt a városban tájékozódni, magukat a turista látványosságokat megtalálni, azokról tényleg érdemi információt nyerni. Itt viszont másnap – bár csak azt kértük a rikshástól, hogy vigyen el minket a zsinagógába – útközben több helyen is megállt, hogy ezt vagy azt érdemes megnézni (no meg boltot is, ahonnan neki is csusszan némi rúpia).

A reggelt két templommal indítottuk, a Szt. Francis Templom Cochin legrégibbnek tartott temploma. Az eredete 1503-ra nyúlik vissza, amikor is a portugálok partra értek, fából és agyagból építettek templomot és szt. Bartholomewnak dedikálták. 1516-ban átépítették és Szt Antonionak nevezték át. Később a hollandok és britek kezébe került, mai kinézetét 1886-os átalakítás során nyerte el, ekkor nevezték ismét át a templomot. Állítólag Vasco De Gama harmadik útja során 1524-ben Cochinban hunyt el, ide temették el először hamvait, amit aztán 14 év múlva hazaszállítottak Portugáliába.

Másik fontos templom a Santa Cruz Bazilika. Eredete ennek is a portugálok 1500-as érkezésére datálható. Mivel a portugálok segítettek a calicuti csapatok legyőzésében, ezért megkapták az engedélyt a templom építéséhez 1515-ben, 1558-ban kapta meg a katedrális státust IV. Pál pápától. A hollandok inváziója alatt a legtöbb katolikus templom megsemmisült, ezt a templomot fegyvertárként használták, így megmaradhatott. Nem járt ilyen szerencsével a brit uralkodás alatt, 1795-ben, mindössze egy oszlop maradt meg a templomból, mely ma is megtekinthető. 1887-ben egy portugál püspök kezdeményezte a rekonstrukciót 1887-ben, és 1905-re el is készült.

Bár Mattancherry teljesen egybeépült Fort Cochinnal, külön településként tartják számon. Itt megálltunk St. Georg orthodox templomnál, melyet a legrégebbi templomként tartanak számon. A keralai keresztyéneket Szent Tamás egyházaként tartják számon (Tamás keresztyének) – hiszen Tamás apostol Kr. u. 52-től megteremtette a keresztyénség alapjait –, és eredetileg keleti szír egyházi liturgiát követtek. A gyarmatosítás során azonban ez változott, a portugálok a római katolikus hierarchia és liturgia bevezetésére kötelezték a katolikus templomokat, egy kisebb közösség azonban szövetséget kötött és fogadalmat tett, hogy ezt nem fogadják el. Tehát a gyülekezetet az első olyan közösségként tartják számon, akik felléptek az idegen uralkodókkal szemben, nem fogadták el a portugál vezetést, sem a jezsuitákat és római katolikus hierarchiát, közvetve tehát Rómával is szembekerültek. A fogadalomtétel (Coonan Cross Oath) helyén 1751-ben épült eredetileg a templom, melynek szentélyben vannak Szent György ereklyéi.

A Jeevamatha vagy ‘Church of Our Lady of Life’ templom eredeti is a gyarmatosítás előtti időkre megy vissza, hiszen a szent kereszt kápolna alapjait a 16. század végén tették le. A holland gyarmatosítás alatt – mint a legtöbb templom – megsemmisült, a 18. században épült templom pedig később leégett. A jelenlegi épület rekonstrukciója 1890-ben kezdődött el, 2017-ben renoválták.

Az utolsó állomásunk a zsinagóga volt, hiszen a keralaiak zsidókkal való (fűszer)kereskedése már az első század végén megindult. Egyre több zsidó telepedett le ezen a területen, ma is zsidó negyedként tartják számon ezt a területet. 1568-ban épült ez az imahely, amely a legrégibb, ma is élő zsidó közösség zsinagógája Indián belül. Előbb a portugálok, majd a hollandok alatt megrongálódott az épület (ezek a gyarmatosítók 😢), de újra és újra rekonstruálták, az óratornyot pedig 1760-ban építették hozzá. Belül sajnos itt sem lehetett fényképezni, pedig belga csillárokat, 18 szd-i kínai járólapokat megcsodálhattuk meg (emlékeink szerint 2003-ból vannak képeink..).

A templom a helyi palota mellett épült, sajnos a palotában a péntek és szombat a szünnap (miért is?), így azt nem tudtuk megnézni.

Közben persze élveztük a napsütést, andalgást a parton, megálltunk fűszerkereskedőnél, ruhaárusnál, és gyönyörködtünk a legkülönfélébb kézműves dolgokban.

A kellemes meleg ellenére pedig visszaindultunk Kodaikanalba, hogy még egy kis időt tölthessünk barátainkkal, kollégáinkkal, együtt ünnepelhessük India függetlenségének 75. jubileumát és búcsút inthessünk a városnak és az országnak.

Persze előtte, a késő éjszakai érkezés ellenére, Balázs még elment egy egész napos túrára annak az Elephant Valleynek az aljához, ahova már családilag is elmentünk.