Nem várunk tovább… avagy nyaralás a monszun idején
INDIA reloaded - Season 3 Episode 1
Amikor hosszas tervezés után úgy döntöttünk, hogy kiutazunk Kodaikanalba, mi Balázs és Andrea pontosan tudtuk, hogy milyen izgalmas, sokszínű oktatási intézménybe és kultúrába hozzuk őket. Talán sokan emlékeznek Kodaikanalba költözésünk nehézségeire – már, ami a gyerekeket illeti –, mennyire nagy volt az ellenállás, és arra is, hogy az első félévet követő szünet után már mennyivel nagyobb otthonossággal kezdtek el itt mozogni. Sok élményt, kirándulást a blogon lehetett követni.
A hazaérkezésünket követő covid járvány pedig jelentősen rányomta a bélyegét arra – főleg lányunknál –, hogy (ne igazán) sikerüljön újra adaptálódni korábbi környezetébe.
Így nem csoda, ha Kodaiba való visszavágyás újra és újra előjött mindannyiunknál. Éppen ezért, amikor 2021. október elején India kormánya bejelentette, hogy másfél év után megnyitja a határait a külföldiek előtt, lelkesen meg is vettük repülőjegyünket decemberre. Aztán jött az Omicron-variáns, és ugyan néhány repülőtársasággal ki lehetett volna jutni, de a karanténkötelezettség és egyéb bizonytalanságok miatt végül ezt feladtuk. Utólag kiderült, hogy jó döntés volt, mert az iskola a januári félévkezdés előtt egy héttel a tamil nadui rendeletekhez igazodva nem nyitott ki.
A járvány közben fokozatosan lecsengett, és sokat hezitáltunk, hogy mikor jöjjünk, de végül úgy döntöttünk – miután családtagjaink közül hárman is az oktatás menetében érintettek –, hogy egyszerűbb nyáron megszervezni az utunkat.
De hát ilyenkor Indiában monszun van, mert hát jó visszamenni az iskolába, de ha messze megyünk, mégiscsak utaznánk is... Normál esetben június elején indul a dél-nyugati monszun, Keralát éri el először és szép fokozatosan vonul keresztül az államon, egészen szeptemberig eltart. Merjünk elindulni? Többféle monszunélményünk van. Volt, hogy reggelente napsütésre ébredtünk, dél körül beborult, három körül ömleni kezdett az eső és nem állt meg hajnalig. Aztán napsütésre ébredtünk, délben beborult, három körül esni kezdett az eső. Persze volt olyan monszun élményünk is, hogy reggeltől estig szakad az eső napokon, heteken át, hideg van (nappal 16 fok körül, éjszaka 12), párás levegő, a ruhák nem száradnak meg. És volt természetesen olyan időszak is (a monszun ellenkezője!), hogy alig ért fel eső a hegyekbe, spórolni kellett a vízzel a szárazság miatt, nem lehetett öntözni, egy vödör víz volt az esti fürdővizünk. Szóval, kiszámíthatatlan, hogy mi vár ránk. És tervezés ide vagy oda, az érzelmek sok mindent képesek felülírni, tehát monszun ide vagy oda: mi elindulunk.
Olcsó repülőjegyet Dubaion keresztül lehetett venni, tehát ezt vettük meg. Persze ez hosszú átszállási idővel jár – az olcsóság itt meg is dőlt, hiszen, ha ennyi időnk van, miért ne mennénk ki Dubaiba?! Egy szállodába mentünk aludni az éjszakai repülős (nem)alvás után, majd „befizettünk” egy ingyen (!) túrára az egyik ötcsillagos hotelbe, körülnézni és ebédelni, nyilván akartak is eladni nekünk tagságot az ingyenességért. Így viszont megnézhettük, hogy luxuskörülmények között hogyan utazhatnánk… bementünk a városközpontba még utána. Annyira nem nyűgözött le minket a sivatagban felépült metropolisz, de azért a legmagasabb toronyba (Bhurj Khalifa) még visszafele úton szeretnénk felmenni.
Este továbbindultunk Chennaiba. Kilépve a repülőből megcsapott a meleg, a fura szagok, a (Dubaihoz képest mindenképpen) igénytelen, rozsdás folyosó, kopott falak és szőnyegek… Ráadásul az egyik terminálból a másikra hajnalban, építkezésen keresztül, sárban, szemét között toltuk át a bőröndjeiket. Mit is keresünk mi itt? Hol is van az a „varázslatos India”?
Persze ezen hamar túljutottunk, és Kodai, a hegyek látványa viszont már mindannyiunk szívét megdobogtatta💓
Másnap bementünk az iskolába, a gyerekek a volt osztálytársaik közé ültek, mi üdvözöltük a saját kollégáinkat, barátainkat… és innentől kezdve a fantasztikus kb. 8-9 nap másról sem szólt, hogy éppen kivel találkozunk, ebédelünk, teázunk, vacsorázunk vagy éppen túrázunk.
2002-2005 közötti kollégák és jó barátok közül is találkoztunk néhánnyal, volt, aki idén tavasszal ment vissza dolgozni az iskolába, és Shona barátunk pedig – aki épp ebben az időben tartózkodott Indiában – miattunk jött le Kodaiba pár napra a szüleivel.
Az időjárás pedig nem igazán akadályozott meg ebben minket, hiszen többségében a délelőttök szépek voltak, délutánonként néha szemerkélt, máskor éjszakába nyúlóan ömlött az eső.
Közben persze kirándulni is tudtunk, Dolphin's Nose-hoz (ahol köd helyett ezt lehetett volna látni!), Elephant völgybe Suchitrával és a felsősökkel egy völgy körüli (Spring Valley Loop) túrára mentünk.
Viszont utazni is szerettünk volna, és bár a fiúk úgy gondolták, hogy monszun nem nagyon akadályozza meg őket, elég lesz Kerala, a tengerpart, lagúnák, fűszerkertek világa, egy teljesen más kultúra Tamil Naduhoz képest. Nem véletlenül hirdetik magukat „Isten saját országaként”, paradicsomaként. Kerala az egyik legfejlettebb állam Indián belül, írástudók aránya is kb. 99%, ami igen magas. Egyik legsűrűbben lakott állam, 38.800 km2 területen 34.5 millió lakos él.
Andrea (a maga negativizmusával) próbálta jelezni, hogy a monszun során esik az eső, hűvösebbnek érződik a meleg, nem lehet a magas vízállás miatt a lagúnákban hajózni vagy fürödni a tengerben / óceánban a túl erős hullámok miatt, de persze mindez addig nem volt hihető, míg nem vált valósággá. Mondják, hogy a monszun Keralában gyönyörű, minden kizöldül és frissé válik. Nyilván vannak ennek is egy bája, ha arra vágyik az ember, hogy meleg szobából nézze a szakadó esőt. Bár mi olyan helyen voltunk, ahol a nagy esőzések elkerültek minket, így csodálkozva hallgattuk a híreket a vörös riasztásról, halászhajók visszarendeléséről, áradásveszélyről, a rendkívüli iskolai szünetekről… Sétálni valamennyit így is tudtuk, így aztán megcsodálhattuk a partra sodródott halászhajót, a tengerhullámok által kivetett szemetet, a Kerala szerte alkalmazott kínai halászhálókat. A fiúk simán bementek esőben is a medencébe, végül is a levegő hőmérséklete 25 fok volt…
Aztán a ciklon
minket is elért, és hirtelen gondolattal Ahmedabad (Gudzsarát állam északnyugaton) felé vettük az
irányt - de ez már egy következő bejegyzés ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése