1) Az első napok

Elindultunk...

Egy hosszú út után, háromszori fel- és leszállás után megérkeztünk Kodaikanalba, csekély 28 óra alatt háztól házig.

A kezdeti izgalom, a repülőgépes játék és filmválaszték a gyerekeket ébren tartotta, egyedül Balázs tudott aludni (bár ő bármikor bárhol) az első úton...  maga a repülőút nagyon tetszett Olivérnek is (ugye egyedül ő nem repült még!), ráadásul egy óriási kétszintes négymotoros Boeing 777-essel mentünk:

Dubaiban aztán a biztonsági ellenőrzésnél már találkoztunk is a Jó Családdal, akik már a második évüket fogják kezdeni az iskolában. Ők is akkor érkeztek Bp-ről, hogy 4 óra múlva együtt induljunk tovább Bombayba. Andrással megnéztük az angol-kolumbiai meccs hosszabbítását meg 11-eseit, végre angol győzelemmel :)

Pihentünk, bár alvás itt sem volt, így reméltük, hogy a következő gépen már lesz, és így is lett.Aztán Bombayban ki kellett venni a csomagokat, és bejelentkeztünk az országba. Olivér első kommentje: Mi ez a bűz? - üdv Indiában ;-)

A madurai gépen a fiúk szerencsésen átaludták, amikor a viharok miatt jó nagyokat rázkódott a gép a levegőben, de már mindannyian vártuk a repülőútjaink végét.

Maduraiban persze megcsapott minket a hőség, pedig csak a taxiig kellett kimennünk, Olivér meg is jegyezte, hogy felesleges volt pulcsit hoznunk, egy évig nem is fogja hordani őket... Kezdetben érdeklődve nézegették a tájat, az embereket, a boltokat, épületeket, de aztán a gyerekeket is egyre inkább elnyomta az álom.

A hegyen felfelé is tudtunk aludni eleinte, de aztán a sok kanyargás és dudálás felébresztett mindenkit, a végefelé O. hányingere miatt 3-4-szer is megálltunk, de aztán végül csak ideértünk.

Most a Loch End nevű területen lakunk, a házunk neve Noble! Nem erre számítottunk, de alapvetően elégedettek vagyunk. WiFit már az első percben beállították nekünk, így tényleg igaz, hogy ez lett a maslow-i piramis alja ;)

(Fent: a bejárat felől, alább hátulról. Mint ahogy megtudtuk, két egyszobás lakást kötöttek össze egy tetővel. Így van egy nappalink, három hálószobánk két fürdővel, egy étkező és konyha.)

A lakásban 18-19 fok van, azért ez hűvös, első este fáztunk is, mivel aznap nagy eső esett a városban. De kértünk még extra takarókat, ill. a tűzifát is megrendeltük, valamint vettünk két hősugárzót :) A gyerekeknek persze szokatlan, hogy nem érdemes a zuhanyzóval próbálkozni az esti fürdésnél, hanem jobban járunk a vödör, vízkiöntő kombinációval...

Már beszereztünk indiai telefont, mosógépet, különböző konyhai edényeket, vasalót, hajszárítót... szóval egyre otthonosabban és komfortosabban érezzük magunkat.

Balázs már másnap munkába állt, tanévnyitó értekezletekkel és workshopokkal indított, Andrea a gyerekekkel otthon maradt. Jó néhány adminisztratív dolgot is el kellett intézni az első napokban, ez sokszor mind a felnőttek, mind a gyerekek türelmét próbára tették.

Közben elkezdődött az új diákok eligazítása is, az első találkozások a tanárokkal és a - szintén új - diákokkal.

Az inzulinunk rendben megérkezett, úgy tűnik, átvészelte a hosszú utat. Olivér VC eredményeiben volt némi hullámzás, de összességében meg vagyunk elégedve. Persze az izgalom és az ételek nehezen bejósolható szénhidráttartalma és felszívódása miatt vannak / lesznek nehézségeink (bár nem étkezik különösebben változatosan, igen óvatos). Boróka e tekintetben (is) sokkal nyitottabb.
A gyerekeknek az ittlétét segíti a Jó családdal való kapcsolat, második este mentünk velük vacsorázni, a 11 éves Ádámmal pedig Olivér rendszeresen bóklászik a Campus területén belül.
Nekünk felnőtteknek ismerten ismeretlen a terület, hiszen az elmúlt 15 év alatt sok minden változott... de persze nem minden, mint pl. az elektromos mosógépbe azóta sem került melegítő szál...

A gyerekek az ún. Ganga Campuson fognak iskolába járni, aminek a bejáratára a házunkból rá is lehet látni.

Hogy milyen úton fogunk elindulni, azt még nem tudjuk, azt a következő 10 hónapban majd kitapasztaljuk...