Az első félévben vannak a gimnáziumi osztályok táborai, így a tizedekesekkel én is töltöttem egy augusztusi hétvégét Poondiban. Ilyenkor mindig pénteken a 7. óra után indulunk, és vasárnap délután jövünk vissza, tehát gyakorlatilag 48 óra kütyümentes (!!!) időszakról van szó.
A tavaszi félévben már beszámoltunk erről, így sokat nem írok a helyről, a nagy különbség most az volt, hogy a nyári szárazság után most nem volt víz a tóban... ill. ahogyan majd később látjátok, csak minimális.
A tavaszi félévben már beszámoltunk erről, így sokat nem írok a helyről, a nagy különbség most az volt, hogy a nyári szárazság után most nem volt víz a tóban... ill. ahogyan majd később látjátok, csak minimális.
Szombat délelőtt túrázni vittem el azokat, akiknek még nem volt meg az idei ún. A-túrájuk, így ők is "kipipálhatták" a kötelezőt. Azt gondolom, hogy remek kis 3 órát töltöttünk együtt így tízen :)
Kodiban, az alsótagozatnál januárban már átadtak egy kötélpályát, itt Poondiban pedig most került felavatásra a jóval nehezebb és nagyobbaknak való pálya - élveztük!
Az ún. zip-line is megújult, ill. biztonságosabb lett:
Ahogyan írtam, a tóban sajnos nem volt víz, így a tavalyihoz hasonlóan evezni, kajakozni, raftingolni nem volt lehetőség, de természetesen derék diákjaink kreatívok, így remek kis sárcsatát rendeztek 😆
Utána azért a megmaradt tó-részbe elküldtük őket megfürdeni...
... sőt, Roy kollégám azt sem engedte nekik, hogy így menjenek a zuhanyzóba, hiszen eldugult volna a lefolyó, így előbb slaggal még lemosta őket...
A csapat másik fele így bámulta őket - néhányan irigykedve, hogy "a túróba, miért nem csatlakoztunk", néhányan pedig hitetlenkedve, hogy "hát, ti nem vagytok normálisak"! 😜
Hatalmasakat röplabdáztunk, persze ehhez az kellett, hogy szombat délelőtt megjavítsuk a pályát, hiszen az iszonyatosan fel volt ázva, és használhatatlan volt. Mire a túrából megjöttünk, már készen is volt, le a kalappal a diákok előtt!
Közben a francia felmenőkkel is rendelkező is rendelkező Jules (és barátai) elhatározta, hogy palacsintát (európai mintára: crepes) süt a csapatnak...
Közben, mi tanárok kihívtuk a diákok legjobbjait, és abban egyeztünk meg, hogy a vesztes csapat minden tagja megfürdik a sárban, amit aztán később indián módra sárcsíkra enyhítettünk... Itt a két csapatkapitány, Shivanshu és Mr. Varghese fognak kezet a meccs előtt:
Azt hiszem, ebből a képből jól látszik, hogy ki győzött, pedig a végén 24-21-re (!) még ők vezettek 😊
Közben elkészült a palacsinta is...
...mentek folyamatosan a kártyázások...
Este a megérkező eső ellenére tábortüzet is tudtunk gyújtani, amit körülülve nagyokat énekeltünk, és természetesen az elmaradhatatlan rémtörténeteket meséltek... Itt bele is lehet hallgatni néhány dalba, és még több képet is találtok.
Amikor már az eső teljesen behajtott bennünket, akkor a fedett rész alá mentünk, és ott sütöttünk doughboyt, amely szónak az első fele simán kelt tésztát jelent, a második fele fiút, és igen, a bot végére húzva pontosan úgy néz ki, mint amire elsőre gondoltok... vagy másodikra 😎
Tudjátok, hogy tizedikes (főleg) fiúkat nem nagyon lehet jóllakatni, így néhányan bementek a faluba, hogy 15 kilónyi csirkét (na, jó, több mint hatvanan voltunk!) vegyenek, megpucolják, fűszerezzék, és kisüssék! Kedvencem Alan, aki a füst ellen bukósisakban végezte a műveletet 😁
Jó kis tábor volt ez, és megint meggyőzött arról, hogy lehet tizenévesekkel kütyük nélkül is (térerő sincs) két és fél napot eltölteni úgy, hogy közben senki sem morog! Örülök, hogy ez a program a kurrikulum része nálunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése