Nagyon vártam már, hogy újra induljon a túrázós időszak, bár ebben a
félévben nem lesz sok belőle, hiszen az idő egyre melegszik, ahogyan a
hegytetőről lefelé haladunk. Mindössze két szombat jut ún. kondicionáló
túrára, hogy aztán elmehessenek táborba azok, akik teljesítették a Tahr-pinhez (tudjátok, a hegyikecskés kitűző) szükséges feltételeket.
Így indultunk most szombaton a sokak által egyik legszebbnek tartott túrára, ami a Kukkal Ridge nevet viseli. Ugye tényleg az?
Így indultunk közel másfél óra buszozás után a Kukkal tótól jó sok diákkal és
férfikollégákkal: Raja, Edwin, Rudy és András.
Aztán egy ún. Leech Shola-ba értünk be, ami piócás erdőt jelent, ezért is nem ajánlják ezt a túrát a nedvesebb őszi félévben, hanem csak a száraz januárban, így hál'Istennek nem is találkoztunk egyetlen vérszívóval sem.
Jó sokan voltunk itt még együtt, hiszen együtt indultak az A-túrások (akik csak a templomig mentek, majd vissza), a B-túrások, akik eljutottak a hegygerincig, majd vissza, és mi, a C-túrások, akik még két dombbal tovább mentünk, majd vissza 😀
Angelika és a kémiatanár Soumitri is a C-re jött:
Itt éppen felfelé a Murganak szentelt templomhoz:
Bármerre nézve csodálatos nyugalom, tiszta kék ég, jó levegő:
András
fotói is szuperek az útról, itt megérkeztünk a Murga-szentélyhez:
Indultunk tovább a többieket itt már elhagyva a hegygerincen:
Tovább a gerincen, Tanvi jött mindig mögöttem:
A vezetőnk, Mr. Muniyandi a csúcson:
A következő völgy/emelkedő-kombó után aztán a C-túrások is letelepedtünk (volna), hogy OK, eddig jöttünk, innen visszamenve teljesítjük a C-követelményeket (táv, idő, szintkülönbség).
De hál'Istennek van egy hihetetlen teherbírású kollégánk, a svájci Rudy barátunk, aki a mi határainkat is igyekszik feszegetni, és azt javasolta, hogy aki szeretne, menjen még tovább vele egy újabb völgybe. A 19-ből 12-en továbbindultunk, a többiek megpihentek, és ebédjüket elfogyasztva gyűjtötték az erőt a visszafelé útra.
Mi pedig laza fél óra múlva megérkeztünk arra a helyre, ahol mi is ebédelni készültünk, ekkor mondta Rudy, hogy maradjunk csak itt, ő még elmegy egy kicsit futni. 😆 FUTNI!?!? Értitek? Persze ez olyan komának tényleg meg sem kottyan, aki előző szombaton 85 km-t (!) futott... Őrület.
Közben egyik társunk (egy szülő) mégis elindult felfelé, hogy a többieknél várjon meg majd bennünket. Egy ideig láttuk felfelé a hegyen, aztán egy következő pillanatban ezt a két bisont (Indian gaur) láttuk meg pont abban a vonalban rohanni (!), ahol éppen Shankit utoljára láttuk:
Aztán néhány másodperc múlva újra megláttuk Shankit, ahogy megy felfelé, és a bisonok már elfutottak alatta. Huhhhh... Lentről sokkal közelebbnek tűntek, később elmondta, hogy legalább 50-60 méterre voltak tőle, de a mennydörgésszerű dobogásukra azért ő is megijedt.
Érdemes ebbe a képbe is belenagyítani, ill. hogy el tudjátok képzelni, mekkora fantasztikusan izmos óriás húsevőről van szó,
itt egy videó, amit Kodi utcáján (!) vettek fel a minap.
Aztán a futókat (majdnem) megvárva indultunk is vissza, itt éppen Sid felbukkanásának örültünk:
Visszafelé is gyönyörű volt:
A templomhoz visszaérve Aaryan előtt egy olyan kis hinta látható, amelyre bizonyos ünnepekkor a Murga-bálványt szokták kitenni, hogy ő is gyönyörködjön a kilátásban. Murga egyébként a hindu mitológiában ismert Kartikeyyaként vagy itt délen Subramanyamként is, ő Shiva és Parvati egyik fia (a másik az elefántfejű Ganesha).
Az utolsó pihenőnél Angelika és a hatodikosok:
Elköszöntünk a templomtól:
Még egy utolsó pillantás egy másik hintára és a kilátásra:
Elköszöntünk a hegygerinctől is, majd az erdőn keresztül visszaértünk a buszhoz:
Köszönöm, hogy együtt kirándulhattunk! 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése