2018. október 8., hétfő

26) Grade 6 Field Trip - Hatodikos osztálykirándulás

Kotagiribe készültek Borókáék... négy napra. Először ment el nélkülünk ennyire időre...
Szóval szeptember utolsó szombatjának reggelén indultak az iskola hatodikosai, és a kedd esti hazaérkezésig gyakorlatilag két utazónappal, és két teljes programokkal tölthető nappal számoltak.
Ms. Abigail, a töritanár vezette az utat, még két matektanár (egyikük ún. "kistanár") ment a 20 gyerekkel.
Ilyen profin készítették elő a napi zsebpénzeket:
 
  A hegyen lefelé indultak az ún. Palani-ghaton, ilyen szép úton:
 Felhők között:
 Megérkezve a szállásra - Keystone Foundation, Kotagiri: a szobában Kingával (akivel jóban van Boróka) és két másik lánnyal (Muskaan és Gloria), akik nem BFF-ek (ez Boró kérésére szerepel itt).
Boróka sajnos továbbra sem szereti az indiai kaját, és ha olyan helyen reggelizőhelyre mennek, ahol csak indiait szolgálnak fel, ő bizony csak kekszezik... Ezt azért is sajnáljuk, mert az idli (amit itt a lányok esznek) abszolút semleges ízű lencseliszt és rizs keveréke, tehát akár ehetné is, hiszen nem fűszeres, de sajnos van egy racionalitáson túli zár is Borókában :(
  Tiszta volt az ég, a monszun csak azóta érkezett meg Dél-Indiába:
  Túrázott a csapat vasárnap délelőtt az ún. Longwood Sholaban, ahol vezetőjük, Mr. Abhishek különböző madarakról és fákról mesélt nekik:
Láttak bivalycsontokat (~bison), amit valószínűleg egy tigris ölt meg:
  A szálláson egy kabadi nevű játékot játszottak, látszólag élvezték a szaladgálást, bár nem Boró volt a legaktívabb benne ;)
 Fontos, hogy a tanulmányi kiránduláson értékelésre, reflexióra is legyen idő, itt éppen a kötelező naplóírás. Boróék szobája a képen a földszint jobboldali :)
Vasárnap este Ootyba ment az osztály vacsorázni, ami egy Kodihoz hasonló hegyi kisváros.
Fiúk uzsonnaidőben:

Lányok uzsonnaidőben:
 Hétfőn egy Pudukadu nevű faluba látogattak el, ahol a törzsi közösség méhészkedik, és mindenfélét készítenek a méz különféle fajtáiból, pl. szappant is:
Itt Boró kedvenc (mexikói!) matektanárnője is vásárolt valamit a helyben készített természetes alapanyagú termékekből:

 Összességében jól érezték magukat, az utolsó este még törzsi csatakiáltásokkal is szórakoztatták saját magukat.
 Kedd délután értek haza ugyanolyan szép úton, mint odafelé, és bizony ez az út is 9 órás (!) volt egy ebédszünettel.
Örülünk, hogy épségben, élményekkel telve hazaértek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése